Egy ponton -valamikor 30 körül- minden megváltozik: a társaság egyik fele még javában a mókavonaton, míg a többiek lassan, de biztosan masíroznak a csendes nyugdíjas évek felé. Diagnosztizáld magad: ismerősek az alábbi pontok?

Nem is titkolt megbotránkozással fogadod a hétköznap este 9 után érkező hívásokat. TERMÉSZETESEN nem mész el bulizni, hiszen már otthon vagy, és otthon is maradsz a takaród alatt.

Egyre fontosabb, hogy tápláló, jó ízű ételek legyenek otthon: a hűtőd beltartalmát már nem egy beszáradt kockasajt és 4 doboz Soproni alkotja, hanem kezdenek főzésre alkalmas alapanyagokkal, reggelinek, vacsorának valóval megtelni a polcok.

Sőt! Vannak snackek és borok, amiket nem fogyasztasz el a hazaérkezés pillanatában, hanem hirtelen beugró ismerősök, rokonok esetére tartogatod őket. Lásd még: van rá pénzed, hogy előre megvedd őket – és az is gyanús, hogy egyre drágábbak ezek a borok.

TÉNYLEG sokat dolgozol, nemcsak úgy teszel, vagy úgy érzed. Szeretnél visszamenni 10 évvel ezelőtti önmagadhoz, és azt mondani neki: „hé kispajtás, a java még csak ezután jön!”

Ha valaki bejelenti, hogy terhes, sajnálkozás helyett automatikusan gratulálsz.

Egyre drágább lakásokat bérelsz. Vagy épp: veszel egyet. Vagy: veszel egyet a bankkal karöltve, és eladósodsz 20 évre. Ezzel párhuzamosan a lakberendezés lesz az új hobbid. A H&M és a drogériák helyett már az IKEA az impulzusvásárlásaid fő helyszíne.

Kiforrott véleményed van a különböző takarítóeszközökről, öblítőkről, mosási programokról. Már túl vagy azon az időszakon, amikor minden mehetett egybe, minden mindegy alapon.

Előfordult veled, hogy lemondtál egy programot azért, hogy…moshass.

Minden egyes alkalommal megrökönyödsz, hogy a 2000-ben és utána született emberek már nem óvodások, hanem lassan nagykorúvá válnak.

És végül: egyre gyakrabban veszed észre, hogy pont úgy beszélsz mint a szüleid. És ahelyett zavarna a dolog, időről időre bólogatsz magadban elismerően: hát mégiscsak van abban valami, amit mondtak!