Elértük a fesztiválszezon csúcspontját, és már nem tudjuk elképzelni, hogy milyen is az élet, amikor nem porosan mászkálunk, sörrel a kezünkben, és a világ egyetlen nagy örömzenének tűnik.

Megszűnnek az olyan fogalmak, mint cél és terv: olyan koncerteket hallgatsz végig, amik eredetileg nem is érdekeltek, lemaradsz egy koncertről, mert útközben belebotlasz egy másik, érdekes programba, elindultok enni, és váratlanul a sörpultnál találjátok magatokat… Egészen egyszerűen csak sodródsz az eseményekkel, és egy karszalagos Buddhának érzed magad.

A legőrültebb ruhákban mászkálsz, és senki se néz ki. Sőt mindenki mosolyogva integet, és fotózkodik veled.

Vagy épp ugyanazt az agyonmosott, szakadt, 15 éves kedvenc pólódat viseled végig, és senki se néz ki.

Teljes mértékben lemondasz mindazokról a higiéniai és kényelmi dolgokról, amik az év 355 napján alapvetésnek számítanak nálad. Ötlépéses arcápolás és pihe-puha ágy? Már nem is emlékszel, az milyen érzés. Viszont a sárban fetrengés is hirtelen teljesen normálisnak tűnik.

Bárhol megpihenhetsz egy kicsit. Ha megfáradtál a nagy partizásban, akkor csak bedőlsz egy bokor tövébe, vagy elszenderedsz az egyik padra támasztva a fejed, más sátrában, vagy épp a nagyszínpad mellett: semmi sem tud gátat szabni egy önfeledt kis elpihenésnek.

Olyan emberekkel lógsz együtt akár napokat, akiket csak most ismertél meg. Aztán ők visszautaznak a világ másik végére, és lehet, hogy soha többé nem találkoztok.

Összekavarsz vadidegen arcokkal. Aztán újabbakkal. Igen, ha nem a pároddal mész ki, akkor bizony megeshet, hogy egy vad smárolásban találod magad hajnaltájt. (És persze nem bírjuk ki, hogy le ne írjuk újra: egyéjszakás szexnél MINDIG védekezzetek!)

Már reggelire is sört iszol.

700 forintos sört iszol.

Egyszerre ugrálsz, bulizol, és üvöltesz önfeledten több ezer emberrel.