Mennyire lennél készen, ha kiderülne, hogy soha többé nem ehetnél kerek csokoládét, szögletes csokoládét, hosszú csokoládét, rövid csokoládét, gömbölyű csokoládét, lapos csokoládét, tömör csokoládét, lyukas csokoládét, és minden olyan csokoládét, amit csak készítenek a világon?

Egyfolytában ácsingózol valami édesség után. Egyfolytában. Tudnád enni éhgyomorra, reggelire, vagy akár vacsorára is.

Nem bírnád lenyelni a kávét két kocka cukor nélkül.

Amikor utánaolvasol egy új fogyókúrának, és annál a résznél, amikor rátér arra, hogy „soha semennyi finomított szénhidrát”, akkor magadban csak azt mondod, gudbáj, és bezárod az oldalt, hiszen úgy sincs értelme tovább olvasni.

Azért nem veszel nagy kiszerelésű Nutellát, mert tudod, hogy addig járnál rá 5 percenként, amíg el nem fogy – úgy 3 nap alatt.

Húsról lemondani? Sima ügy! Soha többé nem inni alkoholt? Nem para. Sajtok? Kit érdekel? Ha viszont az édességről kéne örökre lemondanod, akkor számodra a jövő csak egy szürke, szenvedéssel teli alagútnak tűnne.

Minden áldott nap rád tör a délutáni cukoréhség, és bár tudod, hogy az étkezésed megreformálásával ettől meg lehet szabadulni, mégis inkább a kis szelet csokikát választod, ami időlegesen enyhíti ezt a gyötrő vágyat.

Annyi édességet eszel, hogy a környezeted már célozgatott a cukorbetegség veszélyeire.

Az energiaszinted – köszönhetően a cukorlöketeknek – eléggé hullámzik a nap folyamán. Ha egyszerre tömény édességhez jutsz, akkor úgy felpörögsz, mint egy bespeedezett Mary Poppins.

Ettél már meg egy egész tábla csokit vagy egy tubus sűrített tejet. És nem szégyelled.

A világ legnehezebb kérdése: ha választani kéne a jövőbeli életedben a szex és aközött, hogy büntetlenül ehetsz édességeket, mert nem híznál tőlük, és nem rontanák a vércukrodat, melyiket választanád?