Modern műkajának tartják sokan, pedig már több mint másfél évszázados a burgonyaszelet és tényleg krumpliból van. A chips augusztus 24-én ünnepli születésnapját (szerencsére még nem vagyunk nagyon udvariatlanok a késői ünnepléssel), létezését pedig egy amerikai szakácsnak köszönhetjük. A nagy nap alkalmából elárulunk 10 dolgot, amit eddig nem tudtál a chipsről: 

George Crum szakács egy étteremben dolgozott Saratoga Springsben, 1853-ban. Augusztus 24-én történt, hogy egy vendég szerint a sült krumpli szeletek túl vastagok voltak. Crum a burgonyát egyre vékonyabbra vágva többször is megpróbált a kedvére tenni, végül már szándékosan olyan vékonyra, hogy azt ne lehessen villával enni. A vendégnek azonban igencsak ízlettek az extra vékonyra vágott, ropogós szeletek és megszületett a chips.

A chips népszerűségét sokáig visszafogta, hogy csak sós ízesítéssel lehetett gyártani. A fűszerek egyenletes felszórását elsőként csak a 40-es években, egy írországi üzemben, a Tayto-nál tudták megoldani, ezt követően a gyár akkori tulajdonosa az ország egyik leggazdagabb embere lett.

Az első fűszerezett chipsek sajtos-hagymás és ecetes-sós ízesítéssel kerültek a polcokra, de a konyhában használatos bármilyen fűszer, fűszerkeverék jól illeszkedik a sült krumpli ízéhez, az új technológia bevezetése nagy lökést adott a chips további népszerűségének.

A Chio cég a II. világháborúnak köszönhette megalakulását. Mivel az Opel család nem üzemeltethette tovább a lebombázott, széthordott autógyárát, más iparág felé nyitottak és 1962-ben Carlo, Heinz és Irmgard Opel megalapították a Chio Chips GmbH-t. A Chio név az alapítók keresztneveinek kezdőbetűiből, valamint az Opel családnév első betűjéből állt össze.
A gyárat és a márkát később a német Intersnack snackgyártó vásárolta meg.

A chips tényleg krumpliból van. 1 kilogramm burgonyaszirom előállításához 3,5 kg nyers burgonyára van szükség, mivel a sütés során szinte az összes nedvesség távozik a burgonyaszeletekből.

Felmerül a kérdés, hogy fér bele a burgonyachips egy kiegyensúlyozott étrendbe. Mérsékelt energiabevitel esetén a burgonyachipsnek akár heti több alkalommal is! Fontos viszont, hogy alkalmanként 30-50 grammot fogyasszunk csak, és inkább főétkezések között.

A vezető márkák mindent megtesznek, hogy javítsanak a chips megítélésén: a 100 évvel ezelőtti disznózsírt mára leváltotta a pálmaolaj, sőt az igazán tudatos gyártók különleges napraforgóolajból nyert, egyszeresen telítetlen zsírsavat tartalmazó olajban sütik a szeleteket.

Időnként komoly aggályok merülnek fel a mesterséges (nátrium-glutamátos) ízfokozókkal szemben is, de leglelkiismeretesebb gyártók már ilyet sem használnak, nem is beszélve a tartósítószerekről vagy a mesterséges színezőanyagokról.

Magyarországra a 90-es években jutott el a chips, de az egy főre jutó chipsfogyasztás ma is igen alacsony: 400g/fő/év. Európában csak Bulgária van mögöttünk. Évi 400 gramm chips a teljes sóbevitelünknek csak 1 ezrelékét tartalmazza.

A magyarok leginkább a tejfölös ízeket kedvelik, a németek viszont a magyar paprikára voksolnak. A franciák és az angolok sósan szeretik a chipset, míg a lengyelek igazi ínyencek, ha burgonyaszeletekről van szó.