Mindig eljön az a pont, amikor világosság válik, hogy nem kerülheted el a végzetedet. Amikor szembe kell nézned a félelmeiddel. És elő kell venned a takarítószereket.

 Megfogadod, hogy nem tartasz mindenféle apró mütyürt és dísztárgyat a lakás különböző felületein, mert csak a port fogják. Semmi értelmük.

 Sőt, megfogadod, hogy az egész lakásbelsőt japános minimalista stílusban rendezed be, csupa beépített szekrénnyel.

 Megfogadod, hogy ezentúl nem halogatod ilyen sokáig a takarítást, mert úgy egy alkalommal sokkal rövidebb ideig tart a szenvedés.

 Megfogadod, hogy ezentúl mindig AZONNAL elpakolsz magad után, nem hagyod a cuccaidat napokig-hetekig a konyhaasztalon meg szerte a lakásban.

 Megfogadod, hogy nekiállsz egy alapos szortírozásnak, és így következő takarításkor nem kell egy csomó haszontalan cuccot ide-oda pakolnod, amiket a legszívesebben már kidobnál.

 Megfogadod, hogy minden szőrt leborotválsz magadról, de még a szemöldöködet és a hajadat is, mert annyira undorítóak a lefolyóban megülő hajszálak meg az ágy alatt porcicákká testesedő társaik.

 Megfogadod, hogy megtanítod takarítani a kutyádat vagy a macskádat. Vagy a kisbabádat.

 Megfogadod, hogy legközelebb nem használsz környezetszennyező tisztítószereket, hanem jól beleásod magad a szakirodalomba, és elsajátítod a leghatékonyabb ÉS legkörnyezetbarátabb tisztítási módszereket.

 Megfogadod, hogy legközelebb nem húzod az időt fél napig azzal, hogy „rendszerezés” címszóval végignézed az ékszereidet és a dohányzóasztalon felhalmozódott magazinokat.

 Megfogadod, hogy olyan állást szerzel, ahol annyi fizut kapsz, hogy meg tudj magadnak engedni egy takarítónőt.