Amint az látszik, vasárnapi szorongásaink eléggé ambivalensek. Van, aki a végét várja, van, aki lassítaná az időt és van, aki határozottan retteg a másnaptól.

 A későn kelő: „Úristen, már csak 11 óra 2 perc és 45 másodperc van hátra a hétvégéből!”

 A durva másnapos: „Hogy fogom ezt a napot túlélni??? Egyáltalán túlélem?”

 A pénteki hedonista: „Na basszus, fejezhetem be a melót, amit pénteken félbehagytam a sörözés miatt…”

 A kísérletező anyuka: „Vajon beválik a családnak ez a sütőtökös kurkumás recept szójatejes öntettel, amit az a blogger csinált a múltkor? Vagy lett volna inkább simán rántott hús?”

 Új munkahelyes: „Mit vegyek fel? Mit vegyek fel? Mit vegyek fel???”

 A munkahelyi szerelmes: „Remélem holnap a Józsi is ott lesz az értekezleten. Legyen már holnap!”

 A vasárnapi hipochonder tipikus esete: „Hmm, kicsit rosszul érzem magam. Lehet, hogy holnap azonnal az orvosnál kellene kezdeni. Talán itthon is kéne maradnom pár napot pihenni.”

 Aki szombaton a buliban ismerkedett: „Bejelöljem a Facebookon? Á, vasárnap tuti nincs gép előtt. Ok, de azért megkeresem. Lehet, hogy kicsit inkább várni kéne, hogy ő jelöljön be. Vagy mégse?”

 Szorongó diák 1: „Most akkor lesz röpdoga vagy csak álmodtam? Vagy az a nulladik óra volt?”

 Szorongó diák 2: „Úristen, doga lesz a féléves anyagból. És már csak 11 óra, 2 perc és 45 másodperc van hátra!”