Aki ült már órákat bármelyik reptér bármelyik tranzitjában, az ismeri őket. Ők a Gépre Várakozók.

 Ott van például a  tanácstalan topogó. Riadt tekintettel néz körbe, minden pillanatban számítva arra, hogy végzetes hibát követ el, és ennek következtében lemarad a gépről. Nincs gond a poggyászával, mégis aggódva figyeli, titkon számít rá, hogy terroristának nézik és idegen nyelven beszélő, szigorú rendőrök motozzák majd meg. Az elsők között áll a sorba a kapuknál, és szeretne az ablakhoz ülni.
 Vannak azok is, aki valójában nem várakoznak, hanem épp lekésik a gépet. Az utolsó pillanatosok. A check-in és a kapuk közötti távolságot egy rövidtávfutóba oltott akadályversenyzőként teszik meg, és mire odaérnek, fejükben kész az érvrendszer, miért kellene küldeni értük mégis egy kisbuszt, vagy megállítani az épp induló repülőgépet.
 És ott van a kütyüsember is. Játszik a tabletjén, miközben telefonjáról zenét hallgat, aztán elunja magát és filmet néz a laptopján. Neki gyerekkorában tuti 999 játékos tetrisze volt.

 Nagy kedvencünk, a buta kibeszélős, aki hajlamos megfeledkezni róla, hogy a közös úticélnak megfelelően néhányan bizony már értik a nyelvet, amit beszél. Hangosan méltat minden elhaladót, véleményezi a ruhákat, arcokat, járási szokásokat.
 Fontos alcsoport a telefonfülűeké. Ők azok, akik céges telefonjuknak, vagy korlátlan csomagjuknak köszönhetően fel- és visszahívnak mindenkit, akivel nem sikerült beszélni az elmúlt fél évben. Arcukon halvány kis mosoly szalad át, amikor végre kimondhatják, „Na, szia, itt vagyok Párizsban/Londonban/Rómában, most van egy kis időm a reptéren, gondoltam rád csörgök.”
 És jönnek a hatékony shoppingolók. Barátoktól begyűjtött bevásárlólistával támadják a duty-free shopokat, ahol céltudatosan mennek rá a parfümökre és az akciós krémcsomagokra. Meg a piákra és a Toblerone-szettekre. Alfaja a pénzes shoppingoló, aki szintén vadul vásárolgat, csak ő a Burberry táskákra utazik.
 A jóétkű végigkóstolja a tranzit kínálta kulináris gyönyöröket, a Burger Kingtől a speciális helyi előregyártott szendvicsekig. Alfaja a részeg utazó, aki beül egy pohár borra, majd másfél órával később már úgy támolyog fel a gépre. Feltéve, hogy felengedik.
 Ellentéte, az apatikus. Valószínűleg ez 24 órán belül már a harmadik átszállása, vagy egy sarokban alszik, vagy szürke arccal bámul maga elé. A lehető legkisebb energiabefektetésre törekszik, és elcsigázva vonszolja fel magát a gépre.

  Aztán ott van a többiekkel nem is törődő poggyászgyömöszölő. Minden fizikai törvényszerűséget meghazudtoló mennyiségű holmit hajtogat, gyűr, sakkozik bele gurulós bőröndjébe, néha stratégiát vált, és felvesz még pár réteg ruhát. Már-már megsajnáljuk, amikor megmondják neki, hogy még így is bőven túlméretes a csomagja.
 … és végül, de persze nem utolsó sorban, a normális utazók. Nyilván ezek vagyunk mi, és nyilván ilyen a kedves olvasó is. Ugye??