Ha dolgozol valahol, előbb-utóbb elküldenek egy továbbképzésre, szemináriumra, jó esetben többnapos, wellness-fürdők közelében tartott konferenciára. Először még varázsos, de gyorsan rájössz: mindenhol ugyanazok az arcok vannak.

 Aki „Barátkozni” Jött: olvasta valahol, hogy ezeken a helyeken lehet a legjobban networkölni, és nem bír leállni a névjegykártya-osztogatással. Minden új arc egy potenciális új ügyfél neki, és rosszul szabott öltönye mögött már napok óta szítja magában a vérszomjas értékesítőt. Az teljesen hidegen hagyja, hogy neked épp szükséged van-e speciális prémium nyílászárókra, vagy nagyformátumú nyomtatókra, ráadásul nagy tételben.
 Aki Napok Óta Nem Evett: őt a kávészünet és a BÜFÉASZTAL élteti. A többiek még fel sem ocsúdtak, hogy vége az előadásnak, ő már kinn rágcsálja a miniszendvicseket, ebédidőben pedig súlyos, megpakolt tányérokkal egyensúlyozik el mellettünk.

 Aki Munkát Keres: „új kihívásokra vágyik”, vagy munkanélküliként utolsó fillérjeit bedobva befizette magát abban a reményben, hogy majd itt hozza össze leendő főnökével a sors. Ha nem próbál lépten nyomon a képességeiről győzködni, de valahogy mindig, akkor őszintén sok sikert kívánunk neki.
 Aki Mindig Kérdez: a strébernek minden szekció végén van kérdése, de gyorsan kiderül, hogy nem a kíváncsiság hajtja, valójában felszólalásainak mindegyike az ő hozzáértését hivatott megmutatni. Okoskodik, szemrebbenés nélkül kisegíti, biztatja az előadót.
 Aki Maga a Biznisz: nőknél kötelező a tökéletes fazonú kosztüm, dizájner táska, férfiaknál a klasszikus bőrcipő és a márkás óra, és ha közelebb merészkednénk hozzájuk, a siker szagát is megérezhetnénk, csak úgy árad belőlük. Nem osztogatnak névjegykártyát pedig tőlük pont kérnénk, csak beköszönnek a legmenőbb előadóknak, meg letárgyalnak ezt-azt ebéd közben.
 Aki Csajozni/Pasizni Jött: tekintete rögtön a regisztrációnál végigszkenneli az egybegyűlteket, és az első kávészünetben már teljesen céltudatosan elegyedik szóba a legszimpatikusabb arcokkal, persze szigorúan szakmai kérdésekben. Aztán pogácsa pogácsát követ, és gyorsan privát megbeszélésbe torkollhat az este.

 Aki Nem Akart Idejönni: természetesen van olyan is, akit ide vetett a sors, pedig egyáltalán nem akart jönni. A vállalkozófeleség marketinges, a kényszer-pénzügyes butikos és sorolhatnánk. Már a bemutatkozáskor szabadkozik: „Ő nem ért ehhez, nem is szereti csinálni, de ezt hozta az élet.” Reméljük, hoz majd neki jobbat is.
 Aki Szóróajándék-fetisiszta: neki mindegy, hogy reklámtoll, matrica, jegyzetfüzet vagy prospektus van a szatyorban, büszkén cipeli mindenhová, szakmai vásárokon feliratkozik minden standon a hűtőmágnesért cserébe, és bármikor, kamerák előtt is boldogan szerepel, főleg ha baseball sapkát lehet kapni érte.
 Aki Nem Készült: az előadó, akit a dohányzóból rángattak ki, vagy csak megfeledkezett arról, hogy prezentációval kellett volna készülnie. De még az is lehet, hogy csak amatőr, és ez élete első előadása nagyteremben. Remegő hangon, összefüggéstelen mondatokban beszél, és hiába érezzük benne a jó szándékot, vele együtt számoljuk a perceket a szekció végéig.
 És a végére, Aki viszont Maga a Rutin: a konferencia-celeb, akinek az egész csak egy jól fizető jutalomjáték. Bejáratott anekdotákkal érkezik, mondatait bámulatos lendülettel szövi egymásba, és mintha nemcsak a mosolya, de még fényesre vikszolt cipője is vidáman szikrázna a lámpák kereszttüzében. Előadása után vastaps, majd duruzsoló rajongói koszorúban távozik.