Ha nagyon zavar titeket, hogy Budapesten az utóbbi egy-két évben megfogyatkoztak a megtekintésre érdemes időszaki kiállítások, fussátok végig az alábbi listát, és akár szervezzetek be egy hosszú hétvégét valamelyik múzeumi látványosság köré! A fapados jegyek mellé foglaljatok belépőket online, és úgy talán elkerülitek az idegtépő sorban állást.

 Vikings: life and legend (The British Museum, London) márc. 6 – jún. 22.

A londoni megakiállítás ügyes időzítéssel a Vikingek sorozat második évadpremierje után néhány nappal nyit. Valódi szenzációként a Dán Nemzeti Múzeumból kölcsönzött 37 méteres viking hadihajót (az eddig talált legnagyobbat) lehet megcsodálni. Az egyedülálló gyűjteményt a viking hódítások korából (800-1050) származó fegyverek, ékszerek és használati tárgyak egészítik ki. A kiállításról látványos werkfilm készül, amelyet nemsokára világszerte játszanak a mozik.

Hasonlóképp a Victoria and Alberthez (ahol az olasz divat elmúlt 70 évéről nyílik új időszaki), a British Museumban az állandó termekért is érdemes repülőjegyet venni.

 The Nation // Live (Scottish National Portrait Gallery, Edinburgh) okt. 5 – máj. 6.

A tavalyi Mocsok (Filth) filmből tudjuk, hogy a skótok hozzánk hasonlóan küzdenek az identitásukkal. Velünk ellentétben ők ettől mégsem fásultak el teljesen, hanem például létrehoztak egy ilyen fura önterápiás kiállítást, és hozzá felkértek művészeket, hogy helyi kisközösségek aktív bevonásával turkáljanak a skótok kollektív tudatalattijában. Nem mellesleg szeptemberben népszavazást tartanak Skócia függetlenségéről. A kiállítás trailerét itt tudod megnézni.

Ugyanitt látható a legnevesebb skót komikusokról összeállított videó- és képanyag, amelyhez a címet (Tickling Jock) Sir Harry Lauder énekes-humorista 1904-es klasszikusa kölcsönözte. A rengeteg archív felvétel közt magunk is bizonyíthatunk, már ha van merszünk felmondani kedvenc viccünket az erre a célra bekészített fülkék egyikében. Kiderül, hasonlít-e a két sértett nemzet humorérzéke.

 Black and White (Tropenmuseum, Amszterdam) nov. 1 – júl. 1.

Az egykori gyarmati területek (Indonézia, Dél-Afrika és karibi vidékek) részletes bemutatására fókuszáló antropológiai múzeum most egy olyan válogatást szerkesztett, amelyben a rabszolgaság eltörlése óta eltelt 150 év fekete-fehér együttélését dokumentálják. A nagy fotóanyagot kortárs műtárgyakkal, történelmi relikviákkal és személyes történetekkel színesítik. Aki nyárra időzíti az utazást, ne hagyja ki a Rijksmuseum éves szabadtéri szobortárlatát (aktuálisan az amerikai Alexander Calder monumentális munkáival) vagy a Mauritshuis királyi képgaléria újranyitását Hágában (addigra visszakerül Vermeer Leány gyöngy fülbevalóval képe).

 The Last Days of the Old World (Bibliothèque François Mitterand, Párizs) márc. 25 – aug. 3.

Egy másik évfordulós történeti kiállítás. Az első világháború előtti nyár hétköznapi, kulturális, gazdasági, politikai és katonai történéseit bemutató nagy ívű tárlat a Francia Nemzeti Könyvtár (BnF) 1996-ban átadott új épületében, a Szajna partján. A közelben érdemes megnézni a Cinemathèque gazdag filmtörténeti anyagát vagy a dokkok helyén létesített Cité de la Mode et du Design izgalmas divat- és dizájnbemutatóit.

 Frida Kahlo (Scuderie del Quirinale, Róma) márc. 20 – aug. 31.

Ha nem sikerült elcsípni Berlinben, Bécsben vagy Párizsban, most végre utolérhetjük Frida Kahlo életművét, legalábbis annak jelentős részét. Szinte törvényszerű, hogy a kiállítás fő vonulata az önábrázolás: Frida világhírű önarcképei mellett a róla készült fényképekből is látható sorozat.

Ugyanez az anyag tovább utazik és kibővül az élettárs Diego Rivera képeivel a genovai Palazzo Ducale nagy csarnokában (de még előtte Edvard Munch ott a húzónév). Ezzel egy időben a Palazzo delle Esposizioni (a két római kiállítóhely közti távolság simán legyalogolható) egy másik kívülálló, Pier Paolo Pasolini szerteágazó (elsősorban filmes és irodalmi) munkásságának szentel retrospektív tárlatot, mármint ideiglenesen vendégül látja az európai nagyvárosok közt utaztatott anyagot. Mondjuk ennél jobb hátteret más helyszín úgysem adhat az olasz fővárost újrafogalmazó művész pályaképéhez.

 Yoko Ono. Retrospective (Guggenheim, Bilbao) márc. 14 – szept. 1.

Biztosan sok jó programot kínál Madrid és Barcelona, de néha megéri elmenni a baszk fővárosba is. Frank Gehry épületében mászkálni akkor sem lenne haszontalan, ha épp a Magyar Művészeti Akadémia rendezne benne idejétmúlt kiállítást, tehát minőségi programkínálattal együtt kifejezetten élményszerű. A legközelebbi nézőcsalogató show-hoz a tokiói származású Yoko Ono konceptuális és performansz munkáiból merítettek. A leghíresebb Beatles-özvegy címkéjét hátrahagyva, a teljes önálló életműről szeretnének átfogó képet adni. Ráadásképp vadonatúj művek is készülnek, kifejezetten ebbe a térbe. A nyári menetrendben aztán Georges Braque következik.

 The Divine Comedy (Museum für Moderne Kunst, Frankfurt am Main) márc. 21 – júl.7.

A kiállításcím dacára kortárs, itthon nagyrészt ismeretlen afrikai képzőművészek friss alkotásaival lehet ismerkedni az MMK tavaszi újdonságán. A modern művészeteket 1981 óta propagáló múzeum (a legutóbbi két Velencei Biennálé német pavilonjáért is ők feleltek) most egy látványos és változatos anyagot gyűjtött össze, amelyben az egyre népszerűbb afrikai színtérre irányítják a figyelmet. Dante nyomán hármas tagolást használnak: a mennyország, a pokol és a purgatórium mind külön emeletet kapott; a fotókból, festményekből és szobrokból álló válogatást e szerint tematizálják.

A Main folyó kis szigetére nemrég áttelepült Portikus mindeközben Mike Bouchet és Paul McCarthy (véletlenül sem az egykori Beatles-tag!) közös csínyére készül. A két amerikai szobrász a befolyásos művészeti intézmények (szerintük) eltorzult működéséről tervez provokatív véleményt közölni. Az installáció kiegészítő darabkái a város különféle pontjain fognak felbukkanni.

 Eyes Wide Open (Kunstforum, Bécs) máj. 8 – júl. 13.

Az előzőnél várhatóan biztonságosabb időtöltést ígér az a fotótárlat, amely Stanley Kubrick legendás filmrendező 1945 és 1950 közt ellőtt felvételeiből, erős hangulatú szokatlan kompozíciókból tart bemutatót. A képek tehát a mára kultikussá vált filmek forgatása előtt készültek, de a szervezők beharangozója szerint ezek is mutatják a későbbi remekművek zsenialitását. Remélhetőleg vetítések kísérik az eseményt.

 Salvador Dalí. Surrealism in Catalonia (Hermitage, Szentpétervár) márc. 22 – jún. 6.

A Néva-parti épületegyüttes a jelek szerint nem az időszaki attrakciók révén vonz több millió látogatót évente. Honlapja, online katalógusai, de még a jelenleg futó és tervezett kiállítások listája is félkész, az angol nyelvű verzió legalábbis szűkszavú. Ha minden igaz, a Dalí-kiállítást nyáron Dada és szürrealizmus követi. A Szentpétervártól 130 km-re északra, a finn határ közelében található festői Viborgba kihelyezett Ermitázs-fiók pedig a központi gyűjtemény spanyol részlegét állíthatja ki néhány hónapig.

 Frank Lloyd Wright and the City febr. 1 – jún. 1;  Gauguin: Metamorphoses márc. 8 – jún. 8. (Museum of Modern Art, New York City)

Végül azok a szerencsések, akiket New Yorkban ér utol a tavasz, ugorjanak már be a MoMA bármelyik soron következő megnyitójára. Például megnézhetnék az organikus építészet atyja, Frank Lloyd Wright elképzeléseit a város terjeszkedéséről az 1920-as és 30-as években, vagy Paul Gauguin féltve őrzött tahiti metszeteit és erotikus rajzait, ritka nagy mennyiségben. Mindegy mire, csak befelé!

Köszönjük az összeállítást Hegedűs Róbertnek!