Bejárós vagy? Hétvégenként hazajársz? Színleltél már alvást, csak hogy ne akarjanak felállítani? Íme a buszozás nemhivatalos alaptörvényei.
Minél nagyobb valaki hátán a táska a tömegben, annál biztosabb, hogy nem veszi le magáról. Ahogy az is, hogy forgolódik benne.
Az adrenalinfüggő utazók mindenképpen úgy döntenek, hogy a kanyarban állnak fel és indulnak el az ajtóhoz. Következmény: neked mennek, rád lépnek, legrosszabb esetben rád esnek.
Reggelente mindig van valaki a buszmegállóban, aki tökéletesen látja, hogy hátul mennyi a szabad a hely a buszon és nem rest ordítva megosztani ezt az információt a többiekkel.
A zenehallgatás automatikusan növeli a megszólítás esélyét. Kiváltképp nénik és bácsik érzik úgy, hogy mindenképpen beszédbe szeretnének elegyedni.
A másfeles ülés éppen arra elég, hogy melléd üljön egy először kedvesnek tűnő gyerek, aki a sáros kis cipőcskéivel összerugdossa a lábad. Rászólni nem lehet, mert hát anya se szól rá, így hát tűrni kell.
Tömegnyomorban mindenki feltétlen le szeretne ülni, de ha időközben felszabadul egy hely, csak bámulnak rá.
Minél több idős van a buszon, annál valószínűbb, hogy az üléseken ülők épp kifele bámulnak üveges tekintettel, vagy alvást színlelnek a célállomásig.
Az alkoholista, koszos, büdös emberek mindig csak olyan távolságban (közelségben) vannak tőled, hogy nyugodtan magadba szívhasd esszenciájukat.
Ha a busz után szaladsz, vagy gyorsjárat vagy garázsmenet, vagy nem vár meg.
Azért, mert időben jelzed a leszállási szándékodat, még nem biztos, hogy a sofőr kinyitja neked az ajtót. Bátrabbak szóvá teszik, a többség lehajtott fejjel megy tovább a következő megállóig.
Köszönjük a remek listát Vass Katának!