Annyi irreális elvárással nyomaszt minket a szépségipar meg a média, hogy gyakran már utáljuk a testünket tökéletlenségéért. Pedig igazán lehetnénk magunkkal megengedőbbek!

 Kezdjük a leggyakoribb ellenséggel: a kilókkal. És most magára a számadatra gondolunk: sokaknak fixa ideája, hogy ha elérnek egy bizonyos számot, akkor végre jó lesz minden, és szépek lesznek. Egyrészt: maga a kilók száma nem jelent semmit, mert lehet, hogy valaki az izmainak köszönhetően 65 kiló, nem pedig a hájtól. Másrészt: ha csak a számra hajtasz, olyan hülye diétákba is beleszaladhatsz, amik kihajtják belőled a vizet, meg koplaltatással felélik az izmaidat, és seperc alatt eléred az áhított súlyt, csak éppen csoffadtul fogsz kinézni. Harmadrészt: ha jobban belegondolsz, nem irracionális ahhoz ragaszkodni, hogy egy számhoz köthető a szépséged? 53 kilósan szép vagy, 56 kilósan már Jabba?

 Ha már itt tartunk: sok nő már attól kétségbeesik, ha egy kis feleslegesnek ítélt husi (háj? zsír? vagy párnácska?) van rajta. Természetesen nem azt mondjuk, hogy ezentúl zsírba mártogatott pizzaszeleteken élj. De ha kiegyensúlyozottan táplálkozol (!), és rendszeresen mozogsz (!!), akkor bizony ne legyen bűntudatod attól, hogy néha-néha hízlaló kajákat is betolsz. És ne gyűlöld magadat azért, mert van egy kis felesleg mondjuk a hátsódon. Amúgy is: szerinted az emberek arról fognak rád emlékezni, hogy „á, igen, a lány, akinek nem volt teljesen lapos a hasa!„?? Ugyan már.

 Az ember akkor szembesül igazán a végzet és a magasabb erők hatalmával, amikor fáradtságosan belövi reggel a frizuráját, és mire beér a munkahelyére, a szél vagy a párás levegő teljesen átrendezi. Szóval jobb nem rágörcsölni a Tökéletes Frizurára, inkább emelt fővel végigvonulni a napon, és – miután mentetted a menthetőt – nem borzasnak, hanem bájosan rakoncátlannak titulálni a fejeden lévő konstrukciót.

 A narancsbőr elleni küzdelemre is képesek vagyunk sok pénzt áldozni, és mindenféle csodakenceficéket megvenni. Ugyan a narancsbőrt erősíti a helytelen életmód (mozgáshiány, zsíros ételek, kávé, cigi, stb.), de ha hajlamod van rá, akkor a legspártaibb életmóddal sem tudod teljesen eltüntetni a fodrocskákat meg hepehupákat a hátsódról-combodról. Főleg ha már nem vagy 16 éves. De – hacsak nem vagy fürdőruhamodell, akinek ez jelenti a megélhetést – akkor felesleges túldramatizálni a helyzetet. Mielőtt még valaki ránk fogná, hogy arra buzdítjuk az olvasókat, hogy ezentúl nyugodtan éljék a kávé-cigi-pacalpörkölt háromszögében az életüket, itt is hangsúlyoznánk, hogy a megfelelő étkezés és mozgás ezen is sokat segít. Meg persze sok minden másban 🙂

 A szépségért folytatott örök szélmalomharcban ott van még a szőrök problematikája. Sajnos eléggé azt próbálják belénksúlykolni, hogy minden egyes szőrdarab, ami felbukkan a testünkön (szemöldököt és hajat kivéve), az a nőiségünk koporsóján egy újabb szög. Sokáig a teljesen csupasz test volt a divat, ma már visszajövőben van, hogy megengedett a fazonírozott intimszőrzet (persze hónaljszőrt még mindig csak a radikális feministák meg mostanában Madonna vállalják be). És mi van azzal, akinek most alacsony a fájdalomküszöbe, nem ér rá, vagy neadjisten nincs kedve szőrteleníteni?? Attól még nem leszünk kevésbé nők, akár csak időlegesen maradt ki a szőrtelenítés (téli belustulás, helló), akár szívünk szerint meghagynánk mindent. A másik nagy para a „nem normális” helyeken felbukkanó szőr: amikor az állunkon vagy mellünkön találunk egy ilyen szálat, és már – hogy egy másik Star Warsos hasonlatnál maradjunk – Chewbaccának képzeljük magunkat. Van egy megnyugtató hírünk: a nők jelentős részének vannak ilyen felbukkanó szőrei, csak nem látható helyen, vagy épp kiszedik őket. Persze ha már az egész mellkasodat dúr szőr borítja, akkor érdemes kivizsgáltatni, mert ott hormonprobléma állhat a háttérben…

 A mellünk. Jaj, hát igen. Kezdve azon, hogy már serdülőként is sokan nem tudnak mit kezdeni a váratlanul megnövő mellükkel (ugye, ugye, az a sok görnyedten járó tinilány!), felnőttkorban meg már az a para, hogy nem elég nagy, nem jó a formája, nem szimmetrikus, és amúgy is, mekkora a mellbimbóudvar?? Az idő, a sok diéta vagy sport, no meg a szoptatás hatásairól ne is beszéljünk. Természetesen paráinkat egy jól futó iparág is kihasználja.

 A legújabb mániákusan hajtogatott kulcsszó az egyfolytában fogyókúrázók, a tinik és a két halmaz közös metszetében: a ‘thigh gap‘, avagy a rés, ami akkor is látszódik a combjaid között, ha majdnem zárt lábakkal állsz. Namármost. Ha nem vagy alkatilag ilyen, akkor bizony nemcsak az összes húst, de az izmokat is le kéne apasztanod magadról, hogy ezt elérd. Hát hajrá…

 Amikor pattanás nő az arcunkra, úgy érezzük magunkat, mint akinek töppedtiker-szarkómája van, és szégyenünkben, hogy egy ekkora plusz dudort, sőt külön testrészt sikerült kinövesztenünk, legszívesebben elbújdosnánk, amíg el nem tűnik az arcunkról.

 Amikor mások szépségére irigykedsz. Ezt tudomásul kell venni, hogy mindig lesznek szebbek (vagy legalábbis akiket annak találsz), fiatalabbak, és soványabbak. De attól még nem hozzájuk kéne magad méricskélned, hanem a magad adottságait, egyediségét élvezned. Az állandó összehasonlítgatással csak a saját kedvedet rontod el, ahelyett, hogy arra koncentrálnál, hogy magadból hogyan hozd ki a maximumot. 

 Amikor smink nélkül lépünk ki utcára. Tegye fel a kezét, akinek ez simán megy, úgy hogy még csak egy szempillaspirált sem dob fel! Sajnos eléggé rá lehet görcsölni arra, hogy valós, manipulációtól mentes arcunkat mutassuk meg a külvilágnak. Számos nőnek a sok réteg smink adja meg a kellő önbizalmat ahhoz, hogy sugározzon. Aztán van úgy, hogy a maszk mögül irigykedve nézik a smink nélküli, farmer-pólós csajt, aki viszont laza és jókedvű, és senkit nem zavar, hogy nincs kifestve…