Szerencsére mind többen választják a bringázást mindennapi közlekedési formának, úgyhogy a biciklis társadalom egyre sokszínűbb. Lássuk a legtipikusabb arcokat!

 Kezdjük azzal, aki csak mostanra szedte össze a bátorságát, hogy ha már ekkora a kritikus tömeg, akkor naponta ő is biciklisként vegyen részt a forgalomban – esetleg a környezetében már annyian bringáznak, hogy ő sem akar kimaradni. Még bizonytalan, mert nincs meg a kellő rutinja, és még hozzá kell szoknia a forgalom ritmusához. Ez tipikusan átmeneti állapot: vagy belejön, vagy pár hét után lemondóan visszavált bkv-ra vagy autóra.

Ismertetőjegyei: bizonytalan haladás, hirtelen fékezések, a KRESZ-táblák felületes ismerete.

Ellenségei: az elején mindenki, aki az utakon van. 

 Az Agresszív: neki viszont a vérében van a biciklizés, legjobban a kihalt országutakon érzi jól magát, ahol veretheti ezerrel. Városban viszont megőrül, főleg ha az autóút helyett bicikliútra kényszerül. Idegesítik a tötymörgő bicajosok, az autók, rosszabb esetben be is szól, ha ügyetlenkedsz. Beszélgetés közben lenézően viselkedik, ha kiderül, hogy te csak egy ezeréves bringával közlekedsz, és csak 15 km/óra az átlagsebességed városon belül.

Ismertetőjegyei: pro öltözet, de általában nem látod pontosan, mert olyan gyorsan húz el melletted.

Ellenségei: a bénázó vagy figyelmetlen biciklisek.

 Az előző pont ellentéte az udvarias, segítőkész biciklista, aki megáll, ha látja, hogy a másik a bicaját vizsgálgatja az út szélén, és a KRESZ-t is betartja. Bár a bicikligyűlölő autósok csoportja hajlamos minden biciklist törvényt nem tisztelő, megszelidíthetetlen vadállatként kezelni, szerencsére ez a típus van többségben, és segítenek abban, hogy biciklis, autós és gyalogos békésen, egymás jelenlétét tolerálva tudjon közlekedni.

Ismertetőjegyei: mosoly.

Ellenségei: azok az autósok, akik nem hiszik el, hogy biciklivel is lehet normálisan közlekedni a városban.

 A hétvégi bringás, aki hét közben autóval jár, de nagy ritkán – olykor családdal együtt – bringára ül. Ő is ügyetlenkedik a városi forgalomban, amíg kivergődik a Margitszigetig, de mivel benne nincsen meg az az eltökéltség, mint a kezdő bringásban (ld. 1. pont), ezért ez nem is fog változni. Persze hétközben is előszeretettel hangoztatja, hogy amúgy szokott ő biciklizni is. Közben igazából még mindig a megrögzött autós szemlélettel ért inkább egyet.

Ismertetőjegyei: az egész sávot befoglalva kerekezik a családdal, szigorúan csak hétvégente.

Ellenségei: az Agresszív bicajos (ld. 2. pont).

 A biciklis futárok: a biciklis társadalom hardcore lovagjai, akik veszélyt nem ismerve vágtatnak át két autósáv között, gyakran a szabályokra fittyet hányva. Alapvetően jó fejek, ők is megállnak segíteni, ha látják, hogy az út szélén próbálod szerelni a bicajod. Mélységes tisztelettel tudjuk végignézni, ahogy a legmeredekebb emelkedős úton is végigveretik, ahol mi még gyalog is kifulladunk.

Ismertetőjegyei: a futárcég szerkója, napbarnított, vigyori, gyakran szőrös fej, csodálatosan izmos vádlik.

Ellenségei: a taxisok. (De tényleg, ha egy taxist a legrövidebb idő alatt fel akarsz hergelni, csak kérdezd meg, hogy mi a véleménye a biciklis futárokról.)

 Az elszánt, aki télen is végig biciklivel jár. „Nincs rossz idő, csak nem megfelelő öltözet!” – ez a jelszava. Ő ugyan nem fogja megadni magát a legnagyobb cidriben sem a tömegközlekedés akolmelegének, inkább választja a csúszós utakat és a rituális réteges beöltözést. Riszpekt. Akik télen is bicajjal járnak ugyanazon az útvonalon munkába, egy idő után már régi, távoli ismerősként tekintenek egymásra, mert ilyenkor még nagyobb a bicajos összetartás érzése.

Ismertetőjegyei: kamásli, kesztyű, vízhatlan és vastag beöltözős cuccok.

Ellenségei: a jeges utak.

 A mindent megoldó, aki a fél életét képes szállítani bringán, és úgy szervezni a napját, hogy mindent lebonyolítson vele. Amíg egy átlag halandó azt is diadalnak tekinti, hogy össze tudja hangolni az office megjelenést a bicajozással, ő simán elviszi a gyereket oviba, lerendezi az ikeás nagybevásárlást és egy zongoraszállítást is bringán.

Ismertetőjegyei: a kosarában, csomagtartóján, hátán, derekán és ölében lévő málhák. Plusz két gyerek.

Ellenségei: az alattomosan felbukkanó kátyúk.

 A belvárosi fixis hipszter, aki arra használja a pompásan kinéző bicaját, hogy eltolja az egyik felkapott belvárosi kocsmától a másikig.

Ismertetőjegyei: ebben a listában összegyűjtöttük nektek az ultimate hipszter kellékeket.

Ellenségei: az ittas kerékpározást ellenőrző rendőrök.

 Aki több százezerért összerakatja magának (vagy hosszas munkával összerakja ő maga) a hipermenő biciklijét, de kényelmi okokból (például mert nem tud letusolni a munkahelyén), meg mert nem meri otthagyni még kikötve sem sehol, inkább alig használja.

Ismertetőjegyei: a telefonján RENGETEG képet tárol a bringájáról, amiket véres kard gyanánt körbe is mutogat, emellett előszeretettel és hosszan beszél róla.

Ellenségei: akik nem hiszik el, hogy egyáltalán tud biciklizni.

 Az Első Fecske, aki már akkor verette, amikor még álmodni sem lehetett a biciklibarát budapesti közlekedésről, ismer minden tagot a Magyar Kerékpárosklubból, Hajtás Pajtásból és társaikból. Ja és ő már az első magyar Critical Massen is ott volt, amit büszkén emleget azóta is.

Ismertetőjegyei: egy régi, rozsdás Puch biciklije van, ami Critical Massos matricákkal van teleragasztva.

Ellenségei: a biciklis közlekedést ellenző autósok és városvezetési szervek.