Vannak filmek, amikhez már előre be kell készítened a majszolnivalót, hogy ne azonnal tépd fel utána a hűtőajtót, befalva mindent, ami a kezed ügyébe kerül. Ja és emellett még jó filmek is!

 Aki betippelte, hogy a listában benne lesz a Szindbád, az nem csalódott! A Krúdy Szindbád-történeteinek alapján készült, 1971-es film egyik legemlékezetesebb része a híres ebéd-jelenet. Ami a franciáknak Proust madeleine-je, az nekünk a velőscsont és az arany zsírkarikás húsleves.

 „Isten legnagyobb áldása a kukoricagombóc. Nem azért, mert csövesen terem, hanem ha a magamfajta ember bekap belőle vagy ötvenet, hát félév igénye táján nem eszik, nem iszik, akár a puputeve a sivatagban! Nem is eszik ezt a sárvíz-bélű úriemberek, nem is tudják, hogy mi a jó.” – ugye ez mindenkinek megvan Haumann Péter hangján? Az Indul a bakterházban a málégombóc annyira étvágygerjesztőnek tűnt, hogy sajnáltuk, amiért hatalmas gombóccsatára pazarolták el.

 A nagy ebédek összehozzák a családot, a kis közösségeket. Nincs ez máshogy abban a vallási csoportban sem, amelyet az 1987-es Babette lakomája tár elénk. Egy testvérpárnál dolgozó, hazájából menekülni kényszerült szakácsnő megnyeri a lottót, és ebből egy hatalmas vendégségre hívja meg a konfliktusoktól terhelt vallási közösséget. Nem akarjuk elspoilerezni, de megindító darab – nem csoda, hogy Ferenc pápának is állítólag ez az egyik kedvenc filmje!

 Az 1991-es Sült zöld paradicsom megható és kemény női történetek sorát tárja elénk, több korszakon átívelve. Szeretetről, kitartásról és örök újrakezdésről szól, te pedig nem tudod a végén, hogy zokogj vagy egyél.

 Újrakezdésről, életörömről és szeretni tanulásról szól a Csokoládé című film is. A francia kisvárosban felbolydulást kelt a profán és csábító jelenségnek tűnő csokoládébolt, ahol a tulaj (Juliette Binoche) mindenkinek a számukra legmegfelelőbb csokit kínálja. Valakinek Johnny Depp lesz a happy end, mi a hozzánk tökéletesen passzoló csokoládénak is örülnénk!

 Ha már csokoládé: ki ne fantáziált volna arról, hogy beszabadul Wonka úr csokigyárába? A Karcsi és a csokoládégyár minden szénhidrát-függő számára egy gasztropornó, ahol a legfinomabb tejcsoki ömlik folyó gyanánt, és minden lépésnél újabb őrületek várnak. Ja és persze olyan jófejnek kell lenned, mint a Karcsi gyerek, hogy ne szívd meg menetközben.

 A L’ecsó annyira imádnivaló animációs film, hogy még az is megkedveli a patkányokat és a francia konyhát, aki addig még nem bírta volna őket. A kis lelkes, séfnek készülő patkány kalandjait komolyan vették a készítők: számos séffel konzultáltak a filmben felbukkanó ételekről, az animátorok pedig főzőórákra jártak, hogy lássák, hogyan működik egy ipari konyha a mindennapokban. 

 A cukiskodás után egy kis bizarr: A nagy zabálás című 1973-as francia-olasz filmklasszikus pont azt boncolgatja, mennyire lehet a végletekig elvinni a legprimérebb élvezeteket: az evés és a szex örömét. Négy középkorú jóbarát kedélyesnek induló, főzéssel és borozással telő hétvégéjét látjuk, ahol aztán elfajulnak a dolgok. Itt se lőnénk le a poént, ha még nem láttad, de ennél a filmnél nem biztos, hogy a végére kívánni fogod a kaját. (Na jó, mi egy kicsit azért mégis.)

 A Julie & Julia duplán életrajzi film: egyrészt Julia Childnak, Amerika első klasszik sztárszakácsának az életét dolgozza fel, másrészt a film alapjául szolgáló regény írónőjének, Julie Powellnek a történetét, aki – írói válságban szenvedve – kitalálta, hogy újrafőz minden egyes receptet, ami Julia Child konyhai alapműnek számító szakácskönyvében található. Próbálta már valaki ugyanezt Horváth Ilonával?

 A Bella Martha egy klasszikus romantikus vígjáték, aminek a szakácsok pörgős, kemény, hajszolt mindennapjai adják a keretet. Csak annyit mondunk, hogy ha megnézed, a spagettikészítéshez fogsz kedvet kapni…