Férfiként szakállt növeszteni többet jelent, mint az arcod karakterét vagy a stílusodat megváltoztatni. Itt sokkal többről van szó. Ti ketten vagytok a világ ellen: te és a szakállad.
Már automatikusan mindig babrálod és simogatod. Ha valaki feltesz neked egy kérdést, akkor a szakálladat az ujjaiddal fésülgetve adsz rá választ, amitől rögtön egy bölcs guru külsejét veszed fel, még akkor is, ha csak az a kérdés, hogy ki ugorjon le a boltba tejért.
Bármeddig el tudsz róla beszélgetni a szakálltestvérekkel. Esti sörözések legkedvesebb témája lehet a szakállápolás, a szakállnövesztés, a szakáll és a világ viszonya, és a többi, és a többi. Közben kicsit részvéttel tekintesz azokra a haverokra, akik szomorúan szúrják közbe, hogy nekik nem megfelelő az arcszőrállományuk a szakállnövesztésre. Viszont minden szánakozásod ellenére nem hagyod magad eltéríteni egy másik témára – hiszen annyi minden megbeszélnivaló maradt még!
Hívtak már Jézusnak vagy Kossuth Lajosnak.
Nem lehet úgy enni, hogy ne ragadjon bele valami kis morzsa vagy bármi más kajamaradék. Az extra challenge a hamburgerevés – miután betolta a hambit, minden szakállas rögtön megcélozza a mosdót, hogy alaposan kimosakodjon. Másrészt ha nem mosod le, csak szalvétával oszlatod el törlöd le a maszatot, utána egész nap élvezheted az orrod alatt terjengő kajaillatot. Kicsit gusztustalan, nagyon AWWWYEEAAAAH!
Ha már régebb óta van szakállad, minthogy divatba jött volna, sértve érzed magad, amikor feltételezni merik, hogy te is csak a divathullám miatt növesztetted meg, és kikéred magadnak, hogy hipszter divatszakállasnak néznek.
Nélküle 10 évvel fiatalabbnak nézel ki. Sőt babyface-nek nézel ki.
Amikor nagy rákészülés után vágsz belőle 3 centit, és büszkén vonulsz az új arcszőröddel. És kiakadsz, amikor senki nem veszi észre ezt az egetrengető változást. (Persze mindeközben neked sem tűnik fel, amikor a hosszú hajú lányismerőseid vágatnak a hajukból 5 centit.)
Régebb óta van meg a szakállad, mint a jelenlegi barátnőd.
Kérdés nélkül megtapogatják -ha tekintélyes méretű szakállad van, akkor nemcsak a haverjaid, hanem bulikban még részeg félismeretlenek is. Mélyen együtt tudsz érezni a kismamákkal, akiknek a hasát taperolják ugyanígy.
Úgy tekintesz rá, mint egy külön testrészre – sőt mint egy önálló entitásra. Tudod, hogy nem ugyanaz az ember lennél, ha meg kellene tőle válnod.