Egyszer rég már összeszedtük a sorozatfüggés csalhatatlan tüneteit, de olvasónk újabb biztos jeleket fedezett fel. Te is sorozatfüggő vagy?

Az íróasztalod mellett egy kis post it-re vannak felírva a kedvenc sorozataid, a nap, amikor kijönnek az új részek és a nap, amikorra felirat is várható.

Apropó, felirat: már kitapasztaltad, melyik oldalon lesznek fent leghamarabb a friss fordítások és hogy melyik fordító a legügyesebb. Rühelled a gagyi fordításokat, magyarításokat. Mikor a fordító esetleg később készül el, vagy szabadságon van, fogcsikorgatva megnézed a másik munkáját, és magadban folyton javítgatod.

Mikor beleszeretsz egy sorozatba, egyből beírod a címét a Facebook keresőjébe, mögé biggyesztve a Hungary jelzőt, hogy belájkolhasd, frissen értesülj mindenről, és rajongók között lehess, csakúgy mint Tumblr-ön, ahol rögtön be is követsz egy-két fanblogot és vadul reblogolod az új postokat.

Mikor hazaérsz, addig nem lépsz fel se Facebookra, se Tumblr-re amíg meg nem nézted az új részt, nehogy valaki elspoilerezze a legizgibb dolgot.

Ha mégis megfeledkezel erről, és belefutsz egy spoilerbe, dühösen kiosztod a felhasználót egy kommentben.

Fejből tudod, hogy melyik sorozatnak van jó magyar szinkronja, és melyiknek pocsék. Ha egy barátod elkezdi nézni a sorozatot, első kérdésed: „És szinkronosan vagy feliratosan nézed?”

Nem indulsz el úgy hosszabb útra, hogy ne tennél fel a telefonodra vagy a laptopodra egy-két régi részt a kedvenc sorozatodból, amit csak a nosztalgia kedvéért végignézel, és hopp, el is röppent a három órás vonatút.

A soundtrackért is épp úgy odavagy mint magáért a sorozatért, sőt, sorozatonként rendezve ott csücsül mindegyik a telefonod zenelejátszójában.

Te tudod milyen több mint fél évet várni egy új évadra, ezért ha találsz egy jó sorozatot ami már a sokadik évadját tapossa, örülsz, hogy nem kell minden körömrágósan izgalmas befejezés után egy hetet várni…

Nincs számodra ideálisabb hétvége annál, minthogy otthon pizzát rendelj, betakarózz és nézd a kedvenc sorozatod eheti dupla epizódját. 🙂

Köszönjük a cikket Vikinek!