Megvenni egy okostelefont, egy dolog. A másik dolog vigyázni rá, ha esik, ha fúj, ha két sörrel a kezünkben lavírozunk egy fesztiválon, vagy ha éppen azt sem tudjuk, hova tettük. Meg persze együtt élni vele…A lényeg, hogy minden para túlélhető és soha ne feledjük, ez csak egy hülye tárgy.

A fantom-csörgés. Van az az ideges fejkapkodás, amikor folyton azt hiszed, hogy csörög a telefonod, pedig nem.

Az elvesztés-para. „Hol a telefonom, hol a telefonom, hol a telefonom?” Ismerős? Már hatszor elhitted, hogy elveszett, elkezdted kiszámolni, hogyan veszel újat, miből fizeted a részleteket, kinek tudod kívülről a számát. Aztán persze meglesz. Az esetek nagy százalékában.

A leöntés- és elázás-para. Ökölszabály: a leöntés esélye egyenesen arányos az asztalon lévő sörök számával és az idő előrehaladásával.

A szétbőgés esete. Hallottatok már olyat, hogy sírva telefonálástól beázott egy okostelefon? Mi igen! Na, megint eggyel több para.

A szoftverfrissítés mumusa. Sokan vagyunk vele úgy, hogy amíg lehet, húzzuk a frissítést, mert valamiért zsigerileg félünk attól, hogy a frissítéssel az összes kontaktunk elveszik ÖRÖKKÉ.

A térerő kérdés. A 3G és a hálózat általában mindig akkor megy el, ha egy halálosan fontos csetelésben vagyunk benne, vagy valakit azonnal fel kell hívnunk, mert vészhelyzet van. Mondjuk, ha le kell állítani egy 1000 darabos szórólapnyomtatást, vagy valakit figyelmeztetni kell egy egy perc múlva már elkerülhetetlen eseményre. Próbáltatok már pánikolva térerőt keresni valami reménytelen helyen? Akkor tudjátok, miről beszélünk.

A tárhely. Egy bizonyos idő és használat után felmerül a kérdés, melyik ujjunkba harapjunk. Az applikációk közül kellene törölni valamit, vagy esetleg túl sok a kép a telefonon? Melyiket töröljük ki?

Ha már képek: a tárhely mindig akkor telik meg, amikor egy tökéletes fotót próbálunk elkészíteni, amit már percek óta komponálunk. És akkor felugrik az ablak, és közli, hogy több fotónak márpedig NINCS hely.

A lemerülés. Mindenen túlmutató, szinte egzisztenciális magasságokba tartozik a lemerüléstől való félelem. Egy 1%-on levő telefonnal az ember sokszor űzött vadként próbál konnektort, vagy rosszabb esetben konnektort ÉS töltőt keresni. És persze ez is mindig a legrosszabbkor jön (eltévedve a városban például, külföldön, amikor a GPS és a Google maps az egyetlen fogódzó). De ezen már meg sem lepődünk, nem?

És persze ne maradjon ki a jó öreg ráülés, összetörés, leejtés, amihez szintén sokunknak van őrületes tehetsége.