Az égősorokkal dekorált süti illatú bevásárlőközpontokban akár isteni is lehetne egy karácsonyi nagybevásárlás, de az igazság pont ennek az ellenkezője. Szegény gyerkőc pedig plusz nehezítő tényező, Fekete Imola, a Nekünk bevált írója erre a kihívásra treníroz most minket.

 Szép is a karácsonyi készülődés! Rabulejtő hangulat, ahogy süteményillat gomolyog a levegőben, csillogó dekorációk mindenütt és mi mindannyian egy céltól vezérelve lépjük át a bevásárlóközpontok kapuját, arcunkon az égősorok fénye tükröződik. Én minden évben elhiszem, hogy ez most jó lesz. Aztán hirtelen gyereksírás ráz föl. Meg a boltokban bömbölő tuctuc zaj. Az embertömeg, a pénztárak előtt kígyózó sorok, műanyag fény, villogás… Mindeközben próbálok arra figyelni, mit is kell még vennem, kit hagytam ki — nem azt vettem tavaly is? Egyértelműen azzal kezdhetnénk hát a listát, hogy ne vigyünk magunkkal gyereket ilyen körülmények közé és vásároljunk online, meg előre. Nekem sose megy egyik sem. De van úgy, hogy nincs hova tenni a gyereket, többször tapasztaltam, mint nem. Íme pár tipp, hogy az ünneplőbe öltözött bevásárlóközpont ne legyen tele lépten nyomon fetrengve bömbölő gyerekekkel és kigyúlt arcú szüleikkel. (Legalább ne a miénkkel.) Mégis csak a szeretet ünnepére készülődünk. Nekünk bevált.

Felkészülés lelkiekben
Azért szánok rá két percet gondolatban, miközben húzom a cipőmet, hogy tisztázzam magamban, ez most valószínűleg nem lesz könnyű menet. Ismerem már, hogy mennyit bír el a gyerekem és hogy nekem hol vannak a határaim. Jó volna, ha egy lépéssel előtte bejelezne egy kis csengő, hogy még időben letérjek a másik irányba. Szóval észnél kell lennem, én vagyok a felnőtt, enyém a felelősség és egyben az érdem, ha egy őrjöngésbe fúló bevásárlás helyett végül egy röhögős és hatékony délelőttünk lesz.

Időzítés, tervezés
Mindig délelőtt megyek, ha egy mód van rá, akkor kevesebben vannak és ő is jobb passzban van. Akár több reggel 1-1,5 órára, ha csak úgy oldható meg. Van egy cetlim, hogy mit akarok venni, és csak akkor kezdek bámészkodásba, ha azok megvannak. Ezt most bemásolom még egyszer: van egy cetlim, hogy mit akarok venni, és csak akkor kezdek bámészkodásba, ha azok megvannak.

Viselet
Rendszerint alulbecsültem annak fontosságát, hogy mit veszek fel ilyenkor. Persze a gyerek jól van felöltöztetve mindig, rá jut figyelem. Ezúttal magamra is. Nehéz téli kabát nem kell, helyette pulcsi mellénnyel, rétegesen, kényelmes cipő, frissen mosott haj, smink, ahogy jólesik, mert kétségtelenül millió helyről visszatükröződöm majd. Nem kell bekockáztatni egy „hjajj, de szörnyen nézek ki!” belső lelki drámát…

Jármű
Hordozni klassz, ha még nem túl nagy a puttony és a babakocsi is jóbarát. Mert utóbbiban lehet gyereket tolni, vállfát ráakasztani, szatyrokkal megpakolni, rátámaszkodni, tisztes helyet csinálni magunk köré, meg ilyenek. Sőt, a bezsongást mérséklendő kuckónak is kiváló, letakarva egy nagy kendővel. Így biztosítok neki egy kis nyugalmat a nagy kavalkádban — bárcsak én is bebújhatnék! Lehet benne könyvet nézegetni, jegyzetfüzetbe bevásárlólistát írni anyának, vagy lerajzolni, aztán kiadni a függöny mögül. Ér benne állva is utazni, szigorúan kapaszkodva, hiszen a tenger nagyon viharos ma, nehogy kiessen a fedélzetről a hajós kapitány! — aztán magától továbbszövi a sztorit, ha a tükör elé parkolom a kocsit — pardon hajót —, míg felkapok pár holmit. Járműnek még jól jöhet a kismoci, ha befér alulra, mert akkor hallom, hogy merre jár a fiacska és tempósabban haladunk, míg el nem fárad. Kisebb korában velünk jött egy kiskutya is, azt terelgetve kitartóbbnak bizonyult.

Feltöltődés
Van az a pont, amikor hirtelen megérzem, hogy lemerültem. Vagy csak annyit észlelek, hogy minden kezd egyre jobban idegesíteni, köztük a gyerekem is. Akit én is szintúgy, ami abban nyilvánul meg, hogy rosszaskodni kezd (ezt jobban szeretem a rosszalkodni helyett), ledobálja a holmikat, ha fel akarom venni eltol, ütöget ésatöbbi. Mikor is ivott utoljára vizet? Megint nem ettem semmit indulás előtt? Ideje egy viszonylag csendes zugot — kávézót — keresni, hogy feltöltsük a tartalékainkat. Erre ne sajnáljuk se az időt, se pénzt! Aranyat ér az a pohár víz, a tejeskávé, lerogyni kicsit és egymásra figyelni, kizárni a külvilágot. Olyankor azt érzem, hogy az én figyelmemnek is kell egy fix pont, amin ellazulhat, mert amikor a boltokban járkálunk, egyszerre kell figyelnem mindenre. Ő is ilyesmit élhet meg, csak sokkal védtelenebbül: mindenre odakapja a fejét, ettől egyre kimerültebb lesz — ahogy egy felnőtt is—, és olyankor ösztönösen töltődni akar, belőlem. Kivívni a figyelmemet, bármi áron. Ezért kell leülni kicsit, és közben azon sugdolózni, hogy annak a bácsinak vajon egy gyík van a zsebében vagy szöcske. Te jó ég, a néni nem vette észre, hogy rászállt a vállára egy papagáj! Szerinted szóljunk neki?

Vásárolunk
Úgy számítom, hogy a kis pihenő után sikerült újrakapcsolódni, minden érintett biztonságban érzi magát, nem éhes, nem szomjas, nem kell pisilni. Akkor folytathatjuk a vásárlás! Lehet próbafülkébe menni, együtt próbálni, kikérni a véleményét, tükör előtt illegni, kasszánál fizetni, szatyrokat lóbálni. És természetesen kihúzni a listáról, ami már megvan. Az ő általa írt listáról is.

Kommandó
A sikerélmény, hogy megvettük, amiket kellett és még nem csúszik taknyán a banda, egészen felvillanyozó! Most jöhet a ráadás láláláá, hol is láttam azt a sálat? Bevetésre megyünk, meg kell szereznünk anyának! Óvatosan lopakodunk a kismocival, a liftbe csak akkor szállunk be, ha nincs benne senki, jól körülnézünk, nem követ-e minket senki, amíg el nem érjük a célt…

Ebéd
Ha ott ér minket az ebédidő, akkor nincs mese, enni kell. Pizzát. Mert olyankor pizza dukál, salátával. Hopp, de a gyerek kicsit bezizzenni látszik, akkor kerekítsünk neki egy kis bunkit! Elfedve a szemgúvasztó fények, embertömeg látványától. Hagyom egy kicsit molyolni alatt vagy az asztal alatt. Én is mindig szerettem bebújni oda.

Dícséret a csapatnak
Sose mulasztom el megmondani neki, hogy milyen ügyes volt! Le a kalappal, megcsináltuk! Leltározunk, aztán végigvesszük az utolsó állomásra menet, hogy mi mindent csináltunk ma. Látni a kis arcán, ahogy eszébe jutnak az egyes momentumot, miközben hallgat. Kicsi fiú a nagy világban! Elkél még neki a gondoskodás, a terelgetés, és hogy amennyire tudjuk, megvédjük őt attól, ami sokszor nekünk is megterhelő. Ezért se ignoráljuk soha a balhét, mert az is a kommunikáció része — csak nem tudja, vagy nem akarja szavakba önteni. Segítsük ki! Amióta ő van nekem, megtanultam jobban figyelni magamra, mert a láthatatlan köldökzsinór még ott lebeg kettőnk között, és nem lehet kiegyensúlyozott anélkül, hogy én ne volnék az. Ilyen ez. Szépségesen felelősségteljes.

És a ráadás…
Amikor még csak babakocsiban szundikálta végig ezeket a köröket, már akkor félve pillantottam a pénzbedobós, mozgó, világító Spongya Bobok, Thomasok, Donald kacsák, kishajók, kisautók felé. Hogy fogjuk ezeket elkerülni?! Sehogy. Na, de hogy érem majd el, hogy 1-2 kör után távozzunk a helyszínről? Erről és még sok minden másról olvashattok a Nekünk Beválton. 🙂

Vidám vásárlást kívánunk!