Sétálsz az utcán, jön szembe valaki kutyával – kicsivel, naggyal, farkcsóválóssal, morgóssal. Mit teszel? Mit nem teszel? Íme néhány példa és tanács egy tapasztalt kutyástól.

Ne simogasd meg csak úgy, kérdezés nélkül! Én sem megyek oda hozzád, és tapizlak végig. Pórázon, adott esetben szájkosárral annak az állatnak van más baja is, mint hogy egy idegen abajgatását el kelljen viselnie. Nem, nem akarsz rosszat. Tudom. Szereted a kutyákat. De jó. Én is.

Ha szükségét érzem, igenis le fogom szidni a kutyámat. Ha nagyon rosszat tett, akkor nagyon. Ha neked nem tetszik, akkor is. Mert ha nem fogad szót nekem, és összekeni a ruhádat/feldönt lelkesedésében, vagy épp ha olyan kutyáról van szó, megharap, akkor rögtön az a baj, hogy én miért nem neveltem meg.

Ha én, mint gazdi utasítást adok a kutyának, ne vedd semmibe. Ha rászólok, hogy ne menjen oda hozzád, ne hívd és barizz vele. Nyilván oka van annak, hogy nem engedem oda, nem a féltékenység fűt: beteg, koszos, vagy ismerem, és tudom, hogy nagy lelkesedésében az ötven kilójával úgy fellök, mint a pinty, és hidd el, az nem lesz kellemes.

Ha két kutyás találkozik, nem automatikus, hogy az állatok összeereszthetők. Jobb, ha a gazdik előtte megbeszélik, hogy kinek milyen vérmérsékletű a kedvence, nyitott-e az ismerkedésre. Attól pedig, hogy veled pajtizik, még nem biztos, hogy másik kutyával is fog.

Nem a kutya mérete szabja meg, hogy pórázon vagy anélkül sétáltatható. A kistestű kutyák is éppúgy okozhatnak galibát, mint a nagyok – példának okáért, ha az én ötvenkilósomhoz odarohan egy törpecirkáló vicsorogva emberkedni. Na, most akkor ki is a gonosz?

Kérlek, ne adj a kutyámnak jutalomfalatot, „mert olyan aranyos”. Ideális esetben a kutya nem fogja elfogadni, mert úgy neveltem… de mint ahogyan egy gyerek sem fogadhat el cukorkát idegentől, úgy a kutyát is igyekszik a felelős gazdi erre tanítani. Ne vedd magadra, ez nem ellened irányul, de sajnos sok a debil ember, aki megmérgezi, ha módjában áll.

Ugyanez otthon: kerítésen keresztül nem etetünk idegen kutyát! (Nem értem, miért kell ezt egyáltalán magyarázni?)

Attól, hogy vékony/éppen koszos/sebe van, nem kell rögtön az állatmentőket hívni. Lehet, hogy azért vékony, mert ilyen alkat (mint ahogyan emberben is van ilyen), azért koszos, mert most jöttünk a három órás erdei sétánkról, vagy a sebét most látta el az orvos, csak te nem tudod. Ha nyitott szemmel jársz, és jelzed, ha állatbántalmazást látsz, azt minden állatszerető méltányolni fogja, de farkast kiáltani nem szerencsés.

Ha állítok valamit a kutyámról, akkor hidd el. Ha azt mondom, hogy sunyi, ne simogasd, ne kezd el abajgatni, hogy „de hát olyan aranyos”, mert aztán ha mégis megkap, én leszek a hibás. Ha rászólok, ha behívom, ha szájkosarat teszek rá, ha leültetem/lefektetem, vagy azt mondom neki, hogy vessen cigánykereket, akkor annak oka van, és nem az, hogy épp kiélem magam rajta. Fogadd el.

Ha viszont azt mondom, hogy a kutya nem bánt, barátságos, és nyugodtan meg lehet simogatni, nem kell világgá szaladni. Ha látom, hogy félsz tőle, vagy gyerekkel vagy, meg fogom oldani, hogy ne tudjon hozzád odamenni. Bízz bennem. Bennünk.

Köszönjük a cikket, Tóth Gabriella Éva és Életmód hírek portál!