Sokunknak a pokol legmélyebb bugyrát jelenti az, ha ki kell állni embertársaink elé, és beszélnünk kell. Hogyan tudjuk legyűrni a lámpalázat, ami blokkolná a produkciónkat?

Használd az önmagát beteljesítő jóslat receptjét: előadás előtt képzeld el a lehető legjobb szcenáriót. Kiállsz, előadsz, lazán és érthetően beszélsz, néha még poénkodsz is, a végén pedig megtapsolnak. Szép kép, ugye? És most bizonyítottad be magadnak, hogy nem is elképzelhetetlen. Próbáld meg minél többször elképzelni ezt a jelenetet, hogy majd amikor eljön az ideje, a valóságban is beteljesítsd.

Ha nem improvizálnod kell, akkor gyakorold el a mondandódat sokszor. Így biztos lehetsz benne, hogy jöhet bár izzadás meg lámpaláz, a mondandódban legalább biztos vagy, és ez önbizalmat fog adni. Mert a saját dolgodat nehezíted duplán, ha az előadásod stílusára és tartalmára is figyelned kell.

Tarts főpróbát az előadásodból: kérd meg a párodat, anyukádat, vagy valamelyik haverodat, hogy legyen a főpróbád közönsége, hallgasson végig, és mondjon véleményt. Elhülyéskedni nem ér!

Ha már a színpad közelében vagy, és érzed magadban a lámpaláz nyirkos, kellemetlen érzését, akkor egyszerűen… fogadd el! Tudatosítsd magadban, hogy igen, most ez van, ezt érzed, ez egy rossz érzés, el is vörösödtél, és izzadsz – de azt is tudatosítsd, hogy ez nem tud téged meggátolni abban, hogy előadd, amit szeretnél. Ez olyan, mint amikor izzadsz, lihegsz, és dől rólad a víz edzés közben – attól még végigtolod, nem?

Egy banálisnak tűnő tipp, ami jóval többet segít, mint hinnéd: lélegezz mélyeket. Ha jártál már jógán, akkor minden bizonnyal ismered a hasi légzés technikáját. Ha arra koncentrálsz, hogy minél inkább lelassítsd a légzésedet, és minél jobban elmélyítsd, akaratlanul is csökken a pulzusod, és megnyugszol. Nyilván ez sem mindent megoldó csodaszer, de sokat segíthet.

Előadás közben szúrj ki egy-egy szimpatikus figurát a tömegben, és beszélj hozzá. Ha felveszitek a szemkontaktust, vagy látod, hogy mosolyog, az neked is többletenergiát ad. Vagy képzeld el egy barátodat vagy párodat, mintha ő is a hallgatók között lenne, és képzeletben felé intézd a mondandódat.

Vagy épp képzeld azt, hogy nem igazi embereknek, hanem például fefújható figuráknak magyarázol. Ha kicsit poénosabbra veszed a figurát, az segít ellazulni.

Ha elönt a rettegés, próbáld elemezni magadban, hogy mi is az a rossz, aminek bekövetkeztétől annyira rettegsz. Az, hogy dadogni fogsz? Lefagysz, és pár másodpercig nem jut eszedbe, hol tartottál? Hidd el, nem te leszel az első a világtörténelemben, akivel ez fordul elő, és  ettől még nem leszel köznevetség tárgya, és nem fogsz meghalni a szégyentől.

Előadás után kérj feedbacket valamelyik hallgatódtól, hogy mondja el minél őszintébben, hogy milyen voltál. Adjon használható kritikákat, aminek alapján a későbbiekben fejlődni tudsz. Nyilván azzal nem tudsz mit kezdeni, ha azt kapod vissza, hogy elvörösödtél. De ha azt mondja, hogy motyogsz, vagy frusztráltságtól árulkodva magadhoz szorítod a karod, azt érdemes megfontolni, és következő alkalommal figyelni rá.

És az utolsó tuti recept, aminek biztos nem fogsz örülni: mint sok minden másban, ebben is segít a rutin: minél többször mész ki, annál kevésbé fogsz izgulni. Persze lehet, hogy soha nem múlik el teljesen – mint ahogy sok színész is élete végéig izgul színpadra lépéskor -, de nem is ez a cél, csak hogy jobban kezedben tartsd és kontrolláld az érzést, és hogy tudd: lámpaláz ide vagy oda, ettől még lehetsz jó előadó!