Értjük, romantikus volt a hóesés, jólesett összebújni a puha takaró alatt, megvoltak a filmnézős esték, a szerencséseknek kandalló is jutott, tényleg szép volt  karácsony, de most már elég! Köszöntük szépen, jöhet a tavasz, mert…

 Mert a só vagy sóder roszog a lábunk alatt és „beszivárog” az előszobába, és mert nincs kiábrándítóbb mint só okozta fehér amőbákat látni a csodaszép új csizmánkon már kora reggel. Mert a vizes sár alattomosan folyik le a cipőnkről a padlóra.
 Mert a hó a városban csak a leesés pillanatában az ablakból nézve romantikus, a következő percben közlekedési dugót okoz, az utána következőben pedig undorító latyak lesz belőle.
 Mert már elegünk van abból, hogy a kellően meleg kötött harisnyákon megtapadnak a pamutruhák.
 Mert a felvett rétegektől inkább vagyunk Michelin babák mint nőnemű egyedek. Pedig már nagyon, de nagyon hiányoznak a kis ruhák, szoknyák, lenge pamut felsők és feszülős társaik!
 Mert nincs normális ízű zöldség és gyümölcs, egyáltalán, elegünk van a krumpli- és káposzta-idényből. Ami van, az meg külföldi, génkezelt és arany árban mérik.
 Mert jó egy meleg kávézóban forralt borozni, de azért mi végre kiülnénk már egy kerthelyiségbe egy hideg fröccsel a kezünkben.
 Mert a hülye sapkák lenyomják a belőtt sérónkat, oda a fél órás munka.
 Mert mire vége a munkaidőnek koromsötét van, reggel meg általában szürkeség. Kiábrándító.
 Elegünk van abból, hogy a hideg miatt folyton sietni kell, nincs idő ráérős lődörgésekre, elhúzódó búcsúzkodásokra, instant pletykapartikra.
 Mert a színes, nagy pulcsik, amik ősszel olyan puhának és otthonosnak tűntek, januárra inkább unalmasak.

kép forrása