Szakítottunk, oké. De nem elég, hogy szenvedünk az egyedülléttől, a jóindulatú barátok, rokonok még az őrületbe is kergetnek a közhelyes jótanácsokkal és alapigazságokkal.

 „Lehet, hogy még nem voltatok készek egy komoly kapcsolatra.” – Éljen, most végre folytathatom a felkészülést! Lesz esetleg egy vizsga is, amin át kell mennem, mielőtt újra járhatok valakivel?
 „Nem ő volt az igazi! De ne aggódj, mindenkinek van párja valahol.” – Szuper, néha a zoknijaim párját nem találom meg a mosógépben, de tökre van kedvem 7 milliárd ember között tovább kutakodni!
 „Ha egy más életszakaszban találkoztatok volna…” – …vagy egy másik bolygón, egy másik univerzumban!
 „Na de most végre szabad vagy, indulhat a vadászidény!” – Jesszus, emlékszel régen is mennyit vadásztunk éjjel-nappal? Pontosan, semennyit.
 „Legalább regisztrálj egy társkereső oldalra!” – Mindenképp! Alig várom, hogy összehozzuk a randit Megduglak Macsóval, Pocakos Programozóval és A Csávóval Aki Lehet Hogy Feldarabol.
 „Á, úgyse illettetek össze! Nem akartam mondani, de sose kedveltem.” – Oké, majd megnézem az arcod, amikor újra összejövünk.
 „Nem érdemelt meg!” – Remek, a jó öreg túl-jó-vagy-hozzám kártya. Komolyan?!
 „Eljön majd az idő, amikor már csak nevetni fogunk ezen az egészen.” – Remélem eljön majd az idő is, amikor tudsz ennél ügyesebben vigasztalni.
 „Jaj, emlékszel én is mennyire szenvedtem, amikor…” – Hé, ez most az én szakításom, nem a te sztorid!
 „Figyu, nem bánod, ha felhívom?” – ?!!