Politikai vagy üzleti csatározások áldozatai, évtizedekkel ezelőtti koncepciók félreértelmezett továbbvitele vagy szimpla igénytelenség – ezek rontanak a főváros képén. Ha lenne egy ideális Budapest, az alábbi tételek nem így szerepelnének benne.

 Aki élt már más folyóparti városban, annak még szembeötlőbb az itt élők egyik legnagyobb fájdalma: a belvárosban kevés olyan szakasza van a folyónak, ami gyalog könnyűszerrel megközelíthető lenne, vagy akár csak hívogatóan nézne ki; a lakosoknak nincs szoros kapcsolatuk a folyóval. Ráadásul az egyik közkedvelt célpontot, a Római-partot épp most akarják egy sok vitát kavaró és sok (fa)áldozatot követelő mobilgátas megoldással átalakítani.

 A Duna-parton épült CET iránt nagy reménységeket táplált mindenki: izgalmas és látványos építészeti megoldás, amely szervesen épül a 19. századi közraktárépületek közé, számos kulturális és kereskedelmi egységnek adhat otthont, és a város új jelképe lehet. Szóval volt várakozás rendesen. Aztán a 2010-re tervezett átadás helyett jöttek a botrányok és pereskedések, az építész, a befektető, illetve az önkormányzat kapcsolata megromlott, az épület áll üresen, építési területként, az állaga meg közben romlik lefele. Hát, várjuk a hepiendet.

 A Kossuth tér átalakítása: a nem túl izgalmas koncepcióról árulkodó látványtervek szerint a 2014-re megújuló téren lesz mélygarázs, szökőkút meg látogatóközpont. Ez idáig nem hangzik rosszul. Viszont az ehhez kapcsolódó szoboráthelyezéseket, az új jogszabályok értelmében rövidebb ideig tartó régészeti feltárásokat és a fakivágásokat nagy felháborodás övezi, részben mivel az északi rész kiirtásának a jogszerűsége megkérdőjelezhető volt.

 A Kossuth Lajos utca tovatűnt dicsfénye: a város egyik legforgalmasabb, valaha szép bérházakkal és palotákkal szegélyezett sugárútja a hatalmas átmenő autósforgalom, az egyre rosszabb állapotban lévő homlokzatok és az egymás után gazdátlanná váló üzlethelyiségek miatt ma már inkább elriasztja az embert. A Ferenciek tere megújításával legalább a közlekedési viszonyok és az útburkolat felújítása megoldódik majd.

 A Kazinczy utca jelenlegi helyzete: Budapest hivatalos partyutcája egy egyedi színfolttá nőtte ki magát, ami akár a 10 budapesti kúlság listában is szerepelhetne, ha nem kísérné történetét szüntelen csatározás az ottlakók és a vendéglátósok között. Az elvágólagos 10 órás csendrendelet, ami figyelmen kívül hagyja a turisztikai lehetőségeket és a nyüzsgő éjszakai élet pozitív oldalait, erre nem megoldás, másrészt viszont a megoldatlan közlekedés, zajszint és a részeg bulizók által hagyott hányás- és egyéb nyomok miatt tényleg érthetően neuralgikus pontja a belvárosnak.

 Általában az utcák tisztasága is hagy némi kívánnivalót maga után. Fel nem szedett kutyaszar, húgy- és hányásfoltok, na meg szemét. Azt hiszem, ennél többet nem is kell mondanunk. Nyehhh.

 Bárki, aki valaha is beszélt meg találkozót a Moszkva Széll Kálmán térre, és álldogált már ott 2 percet, tudja, mire gondolunk. Szutyok, kétes szagok (ami egynemű húgyszagba csap át a Várfok utcai felüljáróhoz közeledve), miközben utcai árusítók, kéregetők, a punk hőskorából ottfelejtődött alkeszek, aláírásgyűjtők és hittérítők támadják le az embert. Az átalakítások látható eredménye egyelőre kimerült egy lelkes civil csoport festőakciójánál, de a BKK már beindította a projektet a tér áttervezésére, és 2015-re elvileg el is készül majd. Lelkesen várjuk!

 A Lukács fürdő fölötti domboldalon épült egykori SZOT-szálló, ma Rózsadomb Hotel, vagy közismertebb nevén a szellemhotel. Az 1971-ben épült szálló évtizedek óta üresen, befejezetlenül magasodik a város fölé, többszöri tulajdonosváltás után a legutóbbi hírek arról szólnak, hogy talán mégis rendeződik nemsokára a sorsa.

 A Kodály Köröndön lévő palota: az eredetileg gyönyörű  műemléképületnek zűrös tulajdonviszonyai és egy tulajdonosként szereplő offshore társaság trükközései miatt több mint tíz éve húzódik a rekonstrukciója, miközben az állapota egyre jobban romlik le, a lakások egy része pedig lakhatatlanná, életveszélyessé vált.

 Egy másik szimbolikus eleme a budapesti épületek-terek hányattatott sorsának: a Szervita téri irodaház (régebben az Országos Műszaki Fejlesztési Biztottság székháza) és a szomszédos parkolóház 2008 óta állnak üresen. Azóta az irodaház egy ideig a Kortárs Építészeti Központ (KÉK) rendezvényeinek adott otthont, illetve Zaha Hadid is tervezett ide egy merész, a kis teret kitöltő üvegcsiga-épületet, de a tulajdonos végül az olcsóbb felújítás mellett döntött. Aminek az eredményét nem látni egyelőre.

Fotók: tízdolog.hu