A biciklizés egy életforma, melynek során – a szabadságérzés megtapasztalásán túl, – az ember megért valamit Az Élet Nagy Törvényszerűségeiből. És Murphy-t is jobban megismeri.
A fehér transporterek vezetői utálják a bicikliseket és mindig szemrebbenés nélkül rád húzzák a kormányt.
Hiába készülsz fel akkurátusan mindenféle vízhatlan, kicsire összecsomagolható cuccal az esőre, biztos lehetsz benne, hogy akkor fog esni, amikor épp nincsenek nálad.
A japán turistacsoportokat MINDIG a bicikliút mellett teszi le a busz, hogy ne férj el.
Az andalgó párok MINDIG a bicikliúton andalognak.
Ha biciklizés közben boldogan állapítod meg, hogy jé, mennyi szerviz van errefelé, akkor is biztos, hogy a szerviztől legmesszebb kapsz defektet.
A lekötésnél mindig csak egy picivel hosszabb láncra lenne szükség. Csak egy picivel!
Hiába veszel hiperkönnyű bicajt, ha a lopás ellen csak tonnás lánccal tudsz védekezni, amitől a bicikli is ólomsúlyú lesz.
Ha világos nadrágot veszel fel, biztos olajos lesz, a fene tudja hogyan.
Ha reggel lámpa nélkül indulsz el – hiszen úgysem maradsz sötétedés utánig, – tuti, hogy belecsöppensz egy hajnalig tartó buliba.
Akármennyi is a bosszúság, biciklizni az egyik legjobb dolog a világon. De néha jó kimérgelődni magunkat!