Egyik kedvenc vendégszerzőnk, Fekete Imola megosztja velünk újabb anyatippjeit, ami nekik bevált. És ezúttal (végre) apucin a reflektorfény! Nekünk bevált vendégposzt. „Apa sokszor nem tudja, mitévő legyen a kisfiával. Bár már egészen emberszabású, két lábon jár, normális kaját eszik, elvan az anyja nélkül és meglepő módon érti a viccet is, egy tényező továbbra is aggodalmat ébreszthet a férfi szívben: nem érti, amit mond.

Na igen, ez sokszor még anyának is fejtörést okoz, ugyan ő ANYA, ösztönökkel, meg 9 hónappal és cicikkel, de neki sem mindig megbízhatóak az adóvevői a babanyelv dekódolásához, vagyis ő is átérzi olykor a tanácstalanság zavarbaejtő aggodalmát. De hát kamaszként sem fogjuk tudni mindig megérteni mi a baja! – gondoljuk, és ez is bizonyítja, hogy a beszéd képessége még önmagában nem garancia. Ezért megéri már most megtalálni a közös nyelvet, apának és gyermekének, hogy megértsék egymást egy életen át. Ehhez kell most anya segítsége, egy kis bátorítás és ötletek, hogy apa is ráérezzen, mennyi klassz dolgot lehet csinálni már egy 1,5 évessel (is)!

Birkózás. Ez alap, amitől anya haja néha égnek áll,  pedig ilyenkor apa fontos dologra tanítja a gyerekét a finom, anyai érintés kiegészítéseként – hogy „nem vagyok törékeny!”. Jean Liedloff ír arról, hogyha egy babával úgy bánnak, mintha törékeny lenne, úgy is fogja érezni magát, ami nem csupán kellemetlen a számára, hanem egészen felnőttkoráig akadályozhatja is a fejlődést. Ha viszont határozottan és könnyeden zajlik a „harc”, akkor a baba idővel erősnek és alkalmazkodóképesnek fogja érezni magát. Olyannak, aki otthonosan mozog a helyzetekben.

Építőzés. „Most kell elérni, hogy megszeresse az építőzést és akkor később le lehet tenni legózni. Engem leraktak a szőnyegre és addig ott maradtam, amíg elöl voltak a legók…” – Szuper, már apa is sejti, hogy a most együtt töltött idő jövőbe fektetett energia, az önállóságra készíti fel a kicsit 😉

Mászós. Na igen, a városi kisfiú előbb mászik szekrényt, mint fát, de apa szerint ezzel már a famászásra trenírozza a fiát, aki sikongatva élvezi az izmozást. Igazi apa-fia program pókemberként kúszni föl az ajtókra, hűtőre, szekrényekre…

Labdajátékok. Egy kislabdával tanítgatta anya a gurítást a babának. Szemben ültek egymással, már egyre jobban ment, a dobás, viszont még kicsit gyatrán. Aztán megérkezett apa a nagy kosárlabdájával, fiúcskának meg egyből leesett az álla: másnap már két kézzel emelte fel, harmadnap el is dobta, azóta megy neki a kisebbel is. Hiába, ebben apa nagyobb motiváló erő! Most a pattogtatást tanulják.

Könyvbemutatós. Ezt egyedül találta ki apa (mire anya még inkább belezúgott…). Arra hazaérni, hogy a napsütötte szobában apa egyszercsak gondolt egyet és körbepakolta a könyveket, amit kicsi fiú a kezecskéit morzsolva, tátott szájjal nézett, hogy aztán együtt induljanak el belekukkantani mindegyikbe: hát ez egészen szívolvasztó élmény!

Állatkert. A szétnyithatós könyvekből állatkertet lehet építeni a plüssjátékoknak, vagy alagutat, amin átmasírozhatnak, de lehasalva kukucskálni is lehet egymásnak és szuper csúszdapályának is lehet használni a könyvespolchoz támasztva. De nem snassz ám elmesélni azt sem, ami benne van. Annál izgalmasabb, ha most nem anyától hallja.

Hozd ide! Nagyszájú apák dumája, hogy időben kell elkezdeni megtanítani a gyereknek, hogy odahozza a sört, amiben végülis igazuk van – csak kitartásuk is legyen! Az éppen járni kezdett totyogós ugyanis lelkes résztvevője a hordozós játékoknak! Először jópárszor meg kell neki mutatni, hogy mit, hova hozzon, aztán türelmesen kivárni, amíg sikerül. Minden nap elpróbálgatni és mindig megdicsérni, lelkesíteni. Végülis a pszichológia is alátámasztja, hogy mindig azt a képességét kell fejleszteni a gyereknek, amire nyitott… 😀

Párosítás. Nagyobb lélegzetvételű projektként meg lehet keresni a könyvben szereplő fotók igazi verzióját a lakásban vagy utcán. És nagyon büszke lesz majd apa, ha kicsi fia először mutatja meg a tárgyakat önállóan – erre ő tanította…!

Apa hobbija. „Szakmai szemmel nézve: bevonódtak az én apai világomba, és nemcsak a szenzomotoros képességük, a kézügyességük, vagy a perceptuális pontosságuk, a koncentrációjuk fejlődött, hanem „fiús” dolgot vittünk végbe közösen, mindez hozzájárult a férfi identitásuk kialakításához is.” – Révész György, pszichológus a fiaival töltött időről.  Ha például apának a fényképezés a hobbija, akkor ebbe lassacskán a fiát is bevonhatja: nálunk első lépésként a kicsi kezébe adta a gépet és együtt próbálgatták, forgatták, bütykölték elmélyült figyelemmel.

  Közös séta. Vizsgálat bizonyítja, hogy azok a kisgyerekek, akiknek rendszeres program volt nagy sétákat tenni az apukájukkal, – miközben az mesélt nekik a látnivalókról, fákról, autókról, kóbor macskákról -, változatosabban beszélnek, gazdagabb szókincset használnak, többször szolgálnak magyarázattal a nekik feltett kérdésekre, és hosszabban fejezik ki magukat, mint azok, akik mellől hiányzik az apa mindennapos jelenléte.  Igen, apával sétálni meghatározó élmény – ahogy a kicsi fiúval is…

Szóval nem nagy programok kellenek ide, csak amit apa sem un éppen, hiszen egyedül rajta áll a móka, a kislegény bármire kapható, amit ő kezdeményez, mert az apák kiváltsága a csodálattól csillogó babatekintet.