Az ember nekikészül az estének, önfeledten bulizik, jól érzi magát, és egyszerűen ÉRZI a kamerát, aztán – bammmm, másnap leveri a víz, amikor viszontlátja magát. Rosszabb esetben már a neten.
Hogyan lehetnénk egyszerre cukik és viccesek? Á, megvan!

Jöhet velünk bulizni a haverom, a kisróka is?

Mellet kidob, flegmán laza arcot felvesz!

Srácok, soha ne drogozzatok. SOHA.

Hogyan tudod lenyűgözni táncparketten a csajt? Hát ha beleadsz apait-anyait, miközben megpörgeted!

Olyan megindító, amikor a partyfotós még a bulik dübörgő világában is képes elkapni egy intim, szerelmes pillanatot.

Az a lényeg, hogy felszabadultan tudd élvezni az estét, ne érdekeljen, ki mit szól, és hogy elcsúszott a szemöldököd.

A srác miért nem adja át magát ugyanennyire a szenvedély tüzének????

Van az, amikor kiszorulsz a buliból, miközben a többiek a jócsajok között nyomják, és magányosan, nyomorultul álldogálsz a szélen, remélve, hogy ezt senki nem veszi észre. Naná, hogy ekkor kap le a partyfotós, és még fel is teszi a képet a netre.

Vagy amikor arról posztoltok, hogy a város legeslegtutibb bulijában vagytok éppen. És ez így néz ki kívülről:


2014.06.06.





