Ha adod, utálod, hogy van – ha kapod, utálod, hogy nincs elégszer. A főnököd szerint meg tuti jó sokat gyűjtöttél össze, ezért érd be egy jelképes alapfizuval.

Valahol alapnak tekintik, hogy jár a borravaló, még ha a szolgáltatás színvonala azt nem is tenné megalapozottá. Ja igen, és ugyanők azok, akik pofákat vágnak, ha te úgy döntesz: most nem adsz borravalót.

Vannak olyan foglalkozások, ahol valamiért kialakult egy hagyomány, hogy illik borravalót adni a hivatalosan kiszabott ár vagy az amúgy ingyenes szolgáltatás mellé. Némelyiknél tök érthető, de például sokan megkérdőjelezik, hogy a taxisoknak miért jár még plusz pénz az viteldíjon felül. És milyen alapon alakultak ki ezek a hagyományok, hogy a bárpultosnak adunk borravalót, a hentespultosnak meg nem? Rejtélyek ezek. Ha a te munkakörödnél nem jár borravaló, akkor ezt meglehetősen igazságtalannak érzed.

Van ugye a Nagy Pult Kérdés: valaki csak akkor ad jattot, ha kijönnek az asztalhoz a pincérek az adott vendéglátóipari egységben – mondván,  hogy ezzel mégiscsak sokkal jobban megdolgoztatja az embert, mintha a pultnál rendel. Mások viszont a bárpultosnak is ugyanúgy kerekítik felfele a végösszeget. A másik dilemma, hogy ebédmenüzős helyen, ahova azért mész, hogy olcsón és gyorsan megebédelsz, illik-e borravalót adni. Ha kihozzák a kaját az asztalhoz, vagy kedvesek, azért itt is sokan szoktak jattot adni – de pincérként számodra nem ez a konstrukció lesz a biztos és bőséges jattokra a megoldás.

Megvan az a helyzet, amikor a pincér vagy futár úgy jelzi, hogy ezt a visszajárót igazán nála hagyhattad volna jattnak, hogy iszonyatosan lassan keresgeti a pénzt, és képes 10 forintosokban visszaadni azt az ötszáz forintot, csak hogy jelezze, milyen kisstílű vagy?

Amikor fodrásznál vagy, és nem tudod, hogy most adj-e külön párszáz forintot a hajmosó kislánynak, meg eleve – cikinek érzed odaballagni és a fodrász kezébe tolni még a jattot. Miért nincs erre valami normális rendszer kitalálva?

Amikor csak automatikusan kerekítesz fizetéskor, és utólag jössz rá, hogy nagyon keveset adtál, és akkor már jobb lett volna, ha nem is adsz. Vagy az ellenkezője, amikor bemondod, hogy mennyiből adjon vissza, és miközben mondod, már leesik, hogy mennyire aránytalanul nagy borravalót adtál. Neeeeee, abból még kijön egy palack bor!

Amikor borravalót adnál, de amúgy kártyával fizetsz, és közlik, hogy ha már jatt, akkor nekik a készpénz lenne jó, mert az ugye láthatatlan a rendszerben. Ami egyrészt igaz is, másrészt viszont te kezdhetsz aprót keresni a tárcádban, hogy szívességet tegyél a csapatnak.

Viszont az egyhangúlag rosszfejségnek minősül, amikor annyira nem szeretsz borravalót adni, hogy hiába caplat fel szegény pizzafutár az esőben a harmadikra, miközben ráadásul ingyenesen házhozszállító cégtől rendelted a kaját, és te még így sem adsz jattot.

A jattos passzív-agresszió: amikor azért nem adsz borravalót, mert így akarod jelezni, hogy nem voltál elégedett a kiszolgálással, de a problémáidat nem közlöd szóban. Így a másik fél szimplán azt fogja gondolni, hogy sóher vagy, és nem tudatosul benne, hogy rosszul végzi a munkáját, vagy át kéne gondolni a viselkedését.

Eleve az egész helyzet nagyon rosszul alakult ki, mert sok helyen (fodrászatokban és kocsmákban ez szinte alap) eleve belekalkulálják az alkalmazott fizujába, hogy az adott dolgozó még borravalót fog kapni, és meglehetősen alacsony az alapbérük. Így viszont neked van bűntudatod, ha fogyasztóként nem akarsz minden hivatalos ár után még egy 10 százalékot ráfizetni.