Se vége se hossza az interneten terjedő Szex és New York idézet gyűjteményeknek, amivel nincs baj, csak épp mindenhol ugyanazokkal a bölcsességekkel találkozunk. Hát álljon itt 10 magvas gondolat egy igazi szakértőtől, aki mind a hat évadot látta. Többször.
„Csak az eleje nehéz…Utána olyan, mint a bringázás!” Charlotte arról, hogy egy estére két randit is megbeszélt (két különböző pasival persze). Mi földi, halandók persze egyet is nehezen hozunk össze, arról nem is beszélve, hogy némelyikünk számára a bringázás is inkább életveszélyes emberkísérlet, mint egyszerű gyakorlat. De ott a remény, hogyha a végtelenül naiv, őzikeszemű Charlotte-nak összejött, akkor egyszer nekünk is sikerül(hetne, ha akarnánk, de persze nem akarjuk, egy is elég lesz köszönjük!)
„Big: Ne légy ilyen vipera!
Carrie: Nem vagyok vipera, csak magamat adom.”
Az alapvetően nyitott, barátságos embereknek azért nehéz az életük, mert amint eggyel szűkebb a mosolyuk a szokásosnál azonnal megkapják, hogy rosszkedvűek, fáradtak, undokok stb… Ez egyrészt nem igaz, másrészt pedig minden kedves ember nevében: nekünk is lehet rossz kedvünk, mi is lehetünk rosszfejek néha, és mi is felháborodhatunk. Carrie is. Főleg amiket lenyelt Big mellett!
„Abban a pillanatban Charlotte újabb tapasztalattal lett gazdagabb: megfogadta, hogy soha többé nem hallgat a barátnőire.”
Igen persze, mindegyikük tele van jó szándékkal, tengernyi élettapasztalattal és segíteni akarással. Kikérjük a véleményüket, aztán ahányan vannak, annyi tanáccsal látnak el bennünket. Illetve itt is érvényesül a törvényszerűség: ha nem hallgatunk rájuk, kiderül, hogy azt kellett volna tenni, amit mondtak. Ha követjük az utasításokat, a végén rájövünk, hogy elég lett volna, ha a saját fejünk után megyünk. Örök dilemma.
Samantha: „Mostantól mindent le fogok jegyezni és rá kell szoknom a kemény piálásra!”
Nem mintha akkora rajongótáborral dicsekedhetnénk, hogy lista hiányában bármelyik hős lovagról is megfeledkezzünk, de is jó tudni, hogy akár túljelentkezés, akár létszámhiány esetén garantáltan rendelkezésünkre áll némi palackba zárt varázsital.
Carrie: „Vagy egy évig jársz valakivel és meghatódsz, amikor neked adja az egyik fogkeféjét.”
A helyzet az, hogy igen, a legtöbb ember igényel valamiféle megerősítést a kapcsolatában. Egy fogkefe, egy alvóspóló, egy saját bögre a konyhaszekrényében…Pici lábnyomok, amik valamiért megnyugtatják a lelkünket.
Carrie: „És ki akar olyan lenni, mint ő, amikor olyan is lehet, mint én?”
A szakítás utáni önvigasztaló mondatok abszolút királya. Nem értjük, miért nem nekünk jutott eszünkbe, egyszerűen tökéletes.
Samantha: „És ő is dilidokihoz jár?”
Carrie: „Nem a doki hozott össze minket. Te jó ég, és ha őrült?”
Samantha: „Ha orvoshoz jár, akkor még beszámítható…”
Horribilis szám jönne ki, ha összeadnánk, hány terapeutát sosem látott pasival randiztunk már, aki jobban járt volna (ahogy mi is), ha a ránk szánt másfél-két órát egy pszichológussal tölti.
Samantha: „Na ezért nem költözöm össze egy pasival! Meg azért, hogy ha eljön a klimax, egy órán belül kitehessem őket!”
Várjuk a szerelmet, aztán várjuk, hogy a szívén túl az otthonához is kulcsot kapjunk, végül pedig a mágikus pillanatot, az összeköltözést. Aztán sírva kérjük vissza a napokat, amikor még egyedül uraltuk kicsi kuckónk minden zugát. Hát Samantha legalább ezzel kapcsolatban sem kertel.
Aiden: „Hány cipő kell egy embernek?”
Carrie: „Ha élve akarod megúszni, ne kérdezz ilyeneket!”
Újabb kényes pillanat az összeköltözésnél, amikor kiderül, hogy az éveken át gyűjtögetett cipők/ruhák/könyvek/bögrék/sportrelikviák stb… bizony életünk szerelmének limlomjai (esetében az alapvető létfenntartáshoz szükséges eszközei) elől foglalják a helyet. Kár ezzel provokálni a másikat, úgysem értitek meg alapjaiban egymás cipő- vagy Star Wars makett mániáját. Elfogadni épp elég.
Miranda: „Szexisnek csak akkor lássanak, ha már meggyőztem őket a személyiségemmel!”
Az egyik kedvencünk a hat évad összes aranyköpése közül. Leginkább azért, mert a szépséget, a vonzerőt, a szexiséget annyira szubjektívnek és megfoghatatlannak tartjuk, hogyha ezeket dicsérik bennünk, azzal néha nehéz mit kezdeni. Zavarban lévő lányok: pacsit!