Egyetlenegy aprócska szó, csupán egy szótagnyi, és mégis sokan olyan nehezen tudják használni. A környezetük viszont néha meg hajlamos ezt kihasználni. Tessék gyakorolni otthon, a tükör előtt!

Ha bárki kér tőled pénzt az utcán, nem tudsz nemet mondani, még ha nem is egy szánnivaló elesett emberről van szó, hanem egy totálkész punk kissrácról. Tessék, itt a pénzem, legyél vele boldog!

Ha nem tudsz nemet mondani, akkor valószínűleg te vagy az a bizonyos kolléga, aki mindig lekapcsolja a villanyt az irodában, amikor utolsóként elhagyja az épületet. Mert hogy minden melót te kapsz ki, az tuti.

Elmész egy sráccal randira, mert olyan kedvesen kér, hogy nincs szíved visszautasítani, pedig nem jön be. Aztán elmész a következőre is, hátha látsz benne mégiscsak valamit, mert hát olyan kis lelkes!

Haladó szint: évekig vagy együtt valakivel, mert nem tudod neki megmondani, hogy te már nem szereted, ennyi volt. Pedig magadban érzed, hogy nem igazán működik a dolog. De hát megszakadna szegénynek a szíve!

„Elugranál helyettem a postára? / Elintéznéd nekem ezt? / Összeszerelnéd nekem azt?” – nincs az a szívességkérés, amit visszautasítanál, még ha a fogadat is szívod közben. Ennek következményeképp szétforgácsolódik az időd, és SOKKAL kevesebb időd jut arra, amivel ténylegesen szeretnél foglalatoskodni.

Amikor nagy néha felszívod magad, hogy nemet mondasz, és sikerül, őrült büszke vagy magadra. Ilyenkor viszont előfordul, hogy a másik még egyszer megkér ugyanarra, te pedig megtörsz, hiszen azt az egyetlen nemet is olyan nehéz volt kimondani, a te energiád csak arra volt kalibrálva.

Apropó, a legironikusabb: a nemet mondani képtelen emberek azok, akik a legritkábban kérnek szívességet a többiektől, mert ők nem akarják terhelni a másikat.

Bosszantanak a gyerekek, akik a NEM!-korszakukat élik, és arra gondolsz, hogy majd leszoknak róla idővel, és szépen betagozódnak a szokott viselkedési normák közé. Aztán rájössz, hogy igazából néha jobban példát vehetnél róluk, és el is kezded egy kicsit irigyelni őket.

Néha már füllentesz, csak azért, hogy megúszd a kérés teljesítését, ami meg persze önmagában hordozza a lebukás veszélyét, ami még rosszabb is, mintha egyszerűen nemet mondanál.

Attól félsz, hogy a környezeted szararcnak tart majd, ha esetleg nem teljesíted valamelyik kívánságukat. Pedig érdemes az ő helyükbe képzelned magad – te meggyűlölnéd a másikat azért, mert épp nem vállalta be, hogy elhozzon neked az autójával egy kanapét? Na ugye.

Köszönjük az Usite magazin segítségét!