Hullámvölgy vagy szakadék? Örök kérdés ez, ami foglalkoztat, ha rossz időket éltek meg együtt. Ha az alábbiakat tapasztalod hosszabb ideje, akkor érdemes elgondolkozni, hogy vagy megjavítjátok, vagy külön új utakra léptek. A 100x.hu cikke.

Az Anna Kareninában van az a tűéles lélektani pontossággal leírt jelenet, amikor Anna – miután életében először, a vonaton találkozik Vronszkij gróffal – leszállván a vonatról, a peronon rácsodálkozik, hogy a férjének, aki ott várja őt az állomáson, milyen elállóak a fülei. Nem kell hozzá harmadik fél, hogy az ember eljusson arra a pontra, amikor eloszlik a rózsaszín köd, és felfedezi a másik számára nem tetsző tulajdonságait. Ezzel még nincs is baj, ha ezzel együtt tudsz élni, és nem őrjít meg hosszú távon. Ha megőrjít – na, az már egy intő jel, hogy érdemes átgondolni: tényleg csak ez idegesít? Vagy valami sokkal mélyebb dolog húzódik mögötte?

Van, amikor ez a távolság még élesebben jelentkezik. Megvan az a zavarba ejtő rácsodálkozás, hogy hirtelen nem tudod, ki ez a másik ember melletted, és hirtelen idegenként tekintesz rá? Van úgy, hogy mindketten változtatok, de ez a változás csak eltávolított titeket egymástól.

Amikor azon veszed észre magad, hogy nem szívesen mész haza. Bentmaradsz a munkahelyeden túlórázni, pedig nem lenne rá szükség, minden napra szervezel valami találkozót az ismerősökkel, és keresed az indokokat, hogy ne kelljen még kettesben maradnod a pároddal.

Ha nincs kedved neki elmondani olyan dolgokat, amik foglalkoztatnak, mert úgysem lenne rá vevő. Persze, vannak olyan témák, amiket jobban esik egy-egy baráttal megvitatni, ha túl sok ilyen – és főleg érzelmi – topik is felmerül, akkor érdemes elgondolkoznod, hogy biztos ezzel az emberrel akarod megosztani az életedet, akivel a gondolataidat, az élményeidet sem akarod?

De ugyanígy intő jel, ha a másik felől érzed ezt a kommunikációs elzárkózást. Ha egyfolytában egy láthatatlan falba ütközöl, amikor beszélgetni próbálsz, és nem mesél neked semmit, pedig te próbálkozol, és nyitottnak mutatkozol a párbeszédre, az egy idő után kimeríthet, alábbhagyhat a lendületed, és sajnos te magad is leszoksz arról, hogy beszélgess a másikkal. Persze nem azt mondjuk, hogy minden egyes percben csevegni kell, de ideális esetben a tartalmas beszélgetések fontos részei a kapcsolatoknak.

Ha hosszú ideig vagy együtt a másikkal, akkor természetes, hogy nem mindig estek úgy egymásnak tébolyultan kívánva a másikat, mint az első felhevült időszakban. Vannak kisebb-nagyobb időszakok, amikor nem annyira rendszeres a szex, vagy nehezebben hangolódtok rá. Ez önmagában még nem para. De ha az élvezetes szex már jó ideje nem részese az életeteknek, és nem is próbáltok javítani rajta, akkor az szép lassan megmérgezheti a kapcsolatot.

Minden kapcsolatnak velejárói a konfliktusok. De nem mindegy, hogy a nézeteltérést konstruktívan oldjátok meg, és egy mindkettőtök számára elfogadható kompromisszumra juttok a végén, vagy véget nem érő és értelmetlen személyeskedésbe torkolló vitákat folytattok nap mint nap.

Ha már ezer éve benne vagytok a kapcsolatban, és te szeretnéd még komolyabbra venni a dolgot (igen, igen, a házasságra és a gyerkőcre gondolunk), de a másik bőszen elutasít minden effélét, és lebegteti a dolgot, mintha ti még mindig csak úgy járogatnátok vagy kavarnátok. Persze van az a kapcsolat, amiért érdemes néhány régebbi koncepciót feladni, de ha túl sok önfeladásba mész, és lemondasz a vágyaidról, akkor mi marad belőled a végére?

Ha a másik azt érzékelteti, hogy nem tisztel. Ez nem egyezik azzal, hogy a tenyerén hordozzon álló nap, és lesse minden kívánságod, de igenis egy egészséges kapcsolatban érezned kell, hogy a másik megbecsül, és örül, amiért őt választottad. Ha lekicsinylő megjegyzésekkel rombolja az önbizalmadat, neadjisten ezt nyilvánosan, mások előtt teszi, akkor bizony jobb megmutatni a kijárati ajtót. Persze ennek a fordítottja is igaz: ha az tűnik fel, hogy nem tiszteled a párodat, akkor ugyan miért vagy vele?

Ha észleltétek a fentieket, tudatosítottátok magatokban, és szeretnétek megmenteni a kapcsolatotokat, akkor egy párterapeuta segítségével érdemes próbát tenni rá. De ha a másik erre nem hajlandó, vagy a terápia csak mélyíti a szakadékot (mert van ilyen: néha a terápia épp az érett, fájdalommentesebb elválást segíti elő), akkor bizony a kapcsolatotok érdemi része valószínűleg a fináléjához közeledik.