A mondás, hogy „botok és kövek csontot is törnek, de a szavak okozta sebek sosem gyógyulnak be”, valószínűleg a fájdalmas szóviccekre vonatkozik. Nálad pedig egy egész arzenál van ebből a fegyverből. A Férfi magazin cikke.

Mindenről egy szójáték jut az eszedbe. MINDENRŐL. Egyszerűen megállíthatatlanul buzog elő az agyadból a fárasztó szóviccek gejzíre.

Még akkor sem tudsz magadnak megálljt parancsolni, amikor a többiek már a tűrőképességük határához jutottak, és fizikai ellentámadással fenyegetőznek.

Magadban tisztelettel adózol az ismeretlen hősök, a csak munkásságuk révén megőrzött művészek emlékének. Akik az olyan klasszikusokat alkották meg, mint a „Mióta? Mióta apád pilóta!” Ja és persze a Kretén magazin összes poénját tudod kívülről, és még mindig nevetgélve emlegeted fel őket társaságban.

Sőt, ha a saját szóvicceid jutnak eszedbe, akkor is elkezdesz röhögni. Akár a nyílt utcán, egyedül bandukolva is.

Az általános közízléssel szemben szerinted a Besenyő család a 20. századi magyar kultúra egyik legkiemelkedőbb mérföldköve.

Ha az élet nagy elszalasztott lehetőségeiről van szó, másoknak egy el nem csattant csók, egy meg nem élt nagy szerelem vagy épp egy ki nem aknázott tehetség jut az eszébe. Neked azok a szójátékok, amiket egy adott pillanatban elsüthettél volna, de sajnos túl későn jutottak az eszedbe, amikor már nem tűntek volna olyan frappánsnak. És gondosan elraktározod őket az agyad mélyére, hogy a következő adandó alkalommal bedobhasd.

Visszasírod a régi szép időket, amikor minden jobb volt, és a reklámokban közkeletű volt szóviccekkel operálni. És persze remegve várod a legújabb Aldis alkotásokat.

A környezeted már úgy próbál szankcionálni, hogy bevezeti a szóvicc-adót, és minden egyes darabért fizetned kell. A balgák azt hiszik, ezzel önmérsékletre bírnak majd. Te pedig fizetésnapkor felveszed az összes pénzed, nagyúri mozdulattal bedobod a perselybe, és folytatod ott, ahol abbahagytad.

Csak azért tanultál meg Photoshopolni, hogy a kép-és szóvicceiddel szőnyegbombázhasd a gyanútlan internetezőket.

Sokszor úgy adod elő a szóvicceidet, hogy hozzáteszed, hogy persze mindezt csak ironikusan sütötted el, mintegy idézőjelben, és magad sem vagy amúgy a fárasztó viccek híve. Pedig nagyon is jól tudod, hogy de.