Kölyökidő, Móka Miki mókatára és társai… felülünk a nosztalgiavonatra, vagyis bekapcsoljuk a nosztalgia-televíziót!

Emlékeztek például arra, hogy régen amikor a tévét a rajta lévő gombbal (!) kellett bekapcsolni, és megvárni, hogy bemelegedjen? És egy ideig csak fantomfigurák látszottak rajta..

És arra, hogy amikor időnként nem működött, akkor a bevett megoldási procedúra az volt, hogy rácsaptunk a tetejére?

Ha nagyon közel mentél a jó öreg képcsöves tévéhez, akkor láthattad, hogy színes kis pálcikákból áll össze a kép. És ha még közelebb mentél, akkor kicsit rázott is!

Szünetjel. Mikor láttátok utoljára? Amikor még a Telehold újságból tájékozódtatok a műsorokról.

Majdnem mindenkinél gyorsan tönkrement a hangosító vagy a csatornaváltó (eleve csatornaváltás, amikor már voltak csatornák!) pöcök, és azt olyankor gyufaszállal vagy fogpiszkálóval pótolták a sufnituning családtagok.

Százféle Samsung meg Sony helyett körülbelül 3 márka és fazon közül lehetett választani a Tech magazin szerint: volt a Junoszty, az Orion és a mi kedvencünk és emlékünk, a Videoton.

Nem is volt tévé, ha nem lógott a tetejéről kézzel készült csipketerítő vagy Mária-szobor.

Ilyen mesék voltak benne:

És mindig vártuk a tévémacit, a Magyar Népmeséket, meg később a hétvégi délutáni Disney matinét. (Ebből szigorúan csak a rajzfilmek érdekeltek bennünket, a középső filmes részt kiszavaztuk volna, csak így utólag mondjuk!!)

És a reklámok is egész másmilyenek voltak:

…és amikor kikapcsoltuk, összehúzódott a kép egy csillaggá ami csak lassan tűnt el.

Köszönjük a Diashow, NTV1 és Törökbálinti újság segítségét!