Ti is elszörnyülködve nézitek a Gyűjtögetőket, meg a Boltkórosokat, igaz? Naná, hogy mi is! Aztán nálatok is gyűlnek-e dolgok, bennetek is van egy picike gyűjtögető? Íme 10 dolog, amiknek felhalmozásában mi bűnösnek találtatunk.

Itt vannak például ezek a dobozok: a mikró doboza, benne a tévé dobozában, felette a kenyérsütő doboza, amin a laptopunk doboza pihen. Ugye milyen takarosak? És alig a fél pincét/garázst/szobát foglalják el.

Aztán van egy nagy doboz, vagy fiók, amiben az összegubancolódott kábelszörny teteme fekszik: ezeréves telefonok töltői, pár USB-kábel, nyomtatókábelek, mindenféle egyéb madzagok. És nini, belecsavarodva ott van a Siemens C35-ösünk is, mikor is használtuk utoljára?!

És ott vannak a bevásárlószatyrok, amiket azért veszünk, mert épp nincs nálunk sose bevásárlószatyor -de persze, amikor hazaérünk, mindig gondosan eltesszük őket, hiszen legközelebb jól jöhetnek. PERSZE.

A bevásárlószatyroknál és ruhaüzletek papírtáskáinál talán csak a ruhacímkék cikibbek. Mert ezek aztán végképp nem jók semmire, és persze nem is lesznek. Mégse dobjuk ki őket levágás után – amikor még azt hihetjük, hogy valamiért vissza kellhet vinnünk a ruhát a boltba, és csak azzal cserélik majd ki?-, de sokszor később sem. Címketemető fiókok és komódok, sziasztok!

Szintén megszállottsággal viseltetünk a kajásdobozok iránt: találkoztatok már olyan anyával, aki visszaköveteli az előző hétvégén elvitt rántott hús dobozát? Naná, mi is ismerjük! A háta mögött kajás- és jégkrémes dobozok százai állnak hadrendben.

Valamiért a mozijegyekhez is szentimentális viszony fűz sokunkat, pedig higgyétek el, az élményt nem fogja kitörölni, ha kidobjuk a cetlit.

A buszjegyekről, értékes emlékként őrzött repjegyekről nem is beszélve. Oké, ha ritkán utazol, vagy kollázst készítesz, ezek miatt felmentünk. De hányótoknak van a bérlettokjában legalább 20 lejárt bérlet egymás alatt? Mi itt integetünk, 2010 márciusig…

Aztán ott vannak a hűtőre tűzött, vagy inkább félreeső újságtartóban, fiókban heverő képeslapok. Nagy részük egy csokor virágot ábrázol, és az van beleírva, hogy „Boldog névnapot! Puszi, a család”. Lehetséges, elképzelhető, hogy meg kéne válni némelyiktől. (Mindtől.)

És tegye fel az is a kezét, aki máig hisz abban, hogy azok a zoknik, amik hónapok évek óta páratlanul hevernek, egyszer csak megpárosodnak? Őket is el lehetne engedni. De olyan cuki az a pöttyös, hátha előkerül a párja! NEM.

  Végül, de nem utolsósorban: kinél állnak még hegyekben a termékminták? Azok, amik „Jók lesznek ha elutazok, és nem akarok sok cuccot vinni.” – majd utazás előtt: „De mi van, ha nem jó a bőrömnek? Inkább viszem a jól bevált cuccaimat.” És maradnak, az idő -meg persze a szavatossági idejük- végezetéig.