Amikor unatkozol, csak gondolj arra, hogy kiskorodban még képes voltál játszani egy papírral és egy tollal. Dolgok, amiket már nem csinálunk, pedig régen a világ minden ideje is kevés lett volna rájuk.

 Elkértük apa óráját, és azzal játszottunk, hogy ki tudja ezredmásodperc pontosan megállítani kerek másodperceknél.

 Átmentünk egymáshoz videózni. Pontosan tudtuk, hogy kinek hányfejes videója van, és ha gond volt a kazettákkal, VHS-tisztító kazettával megjavítottuk. Medzsik!!
 Saját kezűleg tervezett kazettaborítókat vágtunk méretre, aztán bosszankodtunk a ferdére sikerült szélek miatt. Kazettaborítókat fénymásoltunk!
 Szomorkodtunk a tamagocsink halála felett. Vagy aggódtunk a tevénk miatt. Tényleg, ti is mindig hibernáltátok a sajátotokat?

 Megjósoltuk egymás jövőjét egy papírlap és egy toll segítségével: „Gáborral összeházasodsz 27 évesen, és Malibuban, az utcán fogtok élni.” Tátikáztunk.
 Vártuk a számtech-órát, hogy Prince-ezhessünk. A csukódó villamosajtók máig emlékeztetnek az összezáródó nyeszetelőkre.

 Bekreppeltük, és gondosan összecsillámoztuk a hajunkat. Mindezt lehetőleg a dzsesszbalett bemutató előtt.
 Gyűjtöttünk mindent, ami használhatatlan. Használt telefonkártyától a levélírásra alkalmatlan, illatos és telibenyomott levélpapírig.
 Amikor már volt mobilunk, megcsörgettük egymást. Nem beszéltünk, csak csörögtünk, hogy minden oké. Ha kétszer csörgettük meg egymást, az azt jelentette: baj van, hívj!
 Eltévedtünk minden családi nyaraláson. Visszahajtogathatatlan térképek, átnevezett utcák, dühödt ácsorgás az út szélén, kérdezősködés a benzinkúton, sziasztok! Ti mikor tévedtetek el utoljára?