A szombat remélhetőleg mindenkinek kicsit jobban szól az alvásról, mint a hét többi napja. Mi meg ébredés utánra, kávé mellé összeszedtünk 10 tényt az alvásról. Jó reggelt álomszuszékok!

 Az alvásunk alvásciklusokból áll, melyek hossza nagyjából 90 perc. Ezért szokták mondani, hogy az óra felhúzását érdemes úgy időzíteni, hogy a lefekvéstől számítva a 90 perc valamilyen többszöröse teljen el. Persze lehetőleg minél több.

 Az alvás REM és non-REM ciklusokból áll. A non-REM körülbelül az alvásidő 80%-át teszi ki: 5-10% szendergés, 50% felületes alvás, 5-10% közép mély alvás és 15-20% mély alvás. A mély alvás a gyerekeknél több, idős korban sajnos csökken. A REM alvás az alvásidő maradék 20%-a, erre az ébrenléthez hasonló agyi aktivitás jellemző, ilyenkor jönnek az álmok. Szóval hiába tűnik soknak az álmodás, ez akkor is csak 20% általában!

 A nem alvás világrekordját egy Randy Gardner nevű, meglehetősen stréber srác tartja, aki 1965-ben 17 éves korában egy tanulmányi versenyre készülve 264 óráig (körülbelül 11 napig) nem aludt. Na jó, mindez egy kísérlet része is volt, Randy amúgy az utolsó napon már beszélni sem bírt. (Ezt a rekordot azóta megdöntötték, de egyik sem hivatalos: a Guiness nem támogatja az olyan rekordkísérleteket, amik az egészségre ilyen káros hatással lehetnek és ilyen nehezen igazolhatóak)

 Egy kísérlet alanyai 6 órát aludtak minden nap, hosszú időn át. Bár ők állították, hogy kialudták magukat, teljesítményük a mérések szerint jelentősen csökkent. A kísérlet során a kutatók fontos felfedezést tettek: az alváshiányt nem lehet pótolni úgy, hogy „majd kialszom magam hétvégén”. Szóval ezzel kár próbálkozni sajnos.

 Az alváshiány egyébként ma általános probléma. Átlagosan 5,5-7 órát alszunk a szükséges 8 helyett. Az alváshiányt „sajnos” csak egy módon lehet kompenzálni: alvással. Vagy gyógyszerekkel, de az nem tűnik túl jó megoldásnak.

 Alvásunkat a szuprakiazmatikus magban található úgynevezett cirkadián óra szabályozza – egy kis kúp alakú sejttalálkozás a hipotalamuszban. Ennek működésén alapul az éjjelek és a nappalok ciklusainak rendszeres váltakozása: nem csoda, hogy a rendszertelen alvás, a buli után kialszom magam nappal, vagy a váltakozó nappali-éjjeli műszak totálisan dekoncentrálttá és fáradttá tesz idővel.

 Az alvástól való félelem betegségét clinofóbiának hívják: ezek az emberek szabályosan rettegnek elaludni, mert rettegnek attól, hogy alvás közben valami rossz történik velük, mondjuk meghalhatnak. Szerencsére ez elég ritka.

 Hallucinálni akarsz? a 4. alvás nélkül töltött nap után könnyedén megteheted. Ekkorra ugyanis már olyan szintre jut a kimerültség, hogy az agy tévképzeteket kezd előállítani.

 Szervezetünkben természetes ébresztőóra működik: egy hormon, ami már az óra csörgése előtt jóval elkezd ébreszthetni, hogy a kelés ne legyen olyan fájdalmas. Mondjuk ennek a hormonnak a létezésében valószínűleg mindenki kételkedik, aki nap mint nap tragédiának éli meg a felkelést. Ennek ellenére bebizonyították, hogy ha tudjuk, hogy extrém korán kell kelnünk, beprogramozzuk az agyunkat és szervezetünk több „ébresztő” hormont termel. Komoly.

 Az OK, hogy alvás nélkül fáradtabbak, stresszesebbek, betegségre hajlamosabbak leszünk, de az alvás a memóriát is élénkíti. Ha tapasztaltátok már, hogy az alvás előtt memorizált dolgok jobban rögzülnek, tudjátok, milyen ez. Alvás közben az agy összeköti az eseményeket az ingerrel, az érzésekkel és az emlékezettel. Így élénkíti a memóriát és létrehozza a kapcsolatokat, amelyekkel ismét felidézhetővé válnak az emlékek.