Nem elég, hogy a föld alatt egy csőben utazunk, még tömeg is van! Az emberek azon kis százalékától eltekintve, akik imádnak metrózni, mi inkább szeretünk túlesni rajta. Íme 10 tipikus útitárs, aki elkísér minket a földalatti utakon.

 A „Sorban bámuló”. Akinek volt szerencséje már más ország metróhálózatát is kipróbálni, az tudja, hogy a padok nem mindenhol egymással szemben, a kocsi két oldalán helyezkednek el (bár a 2-es ülések így is általában szembe vannak fordítva). No de nem is ez a lényeg: hazánk metrói különösen fantasztikus vadászterepet szolgáltatnak a Sorban bámulónak, aki emberről emberre, tetőtől talpig végigvizsgálja a szemben ülőket.

 A Szitkozódó telefonáló. Egyszerűen nem bírja megérteni, hogy a 100%-os internetes lefedettséget hirdető szlogenek ellenére a metróban egyszerűen NINCS mindenhol térerő, ergo nem is kellene a föld alatt belekezdeni egy kiselőadásba. Arról már ne is beszéljünk, hogy mennyire zavaró a „Halló itt vagy? ITT VAGY? HÁLLÓ” a többi utazó számára.

 A Metropolt olvasó. Ő az, akinek éppen bejött az élet: még jutott neki Metropol, na meg ülőhely. Így most vidáman kiélvezi, ami neki jár, és jól széthajtogatja az újságot.

 A Titokban olvasó. Ő valójában nem is titokban olvas, sokkal inkább látványosan hajol bele más újságjába, hiába hiszi azt, hogy diszkrét. Egyszerűen nem bír ellenállni a legújabb pletykáknak és mindenképpen tudnia kell, mi volt a Való Világban tegnap. Na nem mintha nem látta volna.

 A Zabagép. Jellemzően Fornettis zacskóval érkezik, egyszerre akár többel is, mindenfelé morzsáz és addig nem nyugszik, míg minden el nem fogy.

 A mindent Szétpakoló. Ő az, aki igazán otthonérzi magát és képes három ember helyét elfoglalni. Csomagok, zacskók mindenfelé, miközben maga mellé még odaállít egy elviteles duplakávét is. Mi meg szemben azon izgulunk, hogy ne boruljon ki fékezés közben.

  A Nagycsomagos. „Bocs, bocs, elnézést” és egy szolid oldalbabillentés: innen tudhatjuk, hogy a Nagycsomagos megérkezett. Liheg és fújtat, és tényleg sajnáljuk, hogy szegénynek pont csúcsidőben kell a fél életét magával cipelnie.

 Az Információéhes. Tablet, könyv és újságok: emberünk az utazás minden percét kihasználja, hogy a lehető legtöbb információval gazdagodjon pár megálló alatt.

 Az Ember, Aki Nem Hiszi El, Hogy Nem Fér Be. Azt vallja, nincs olyan metró, ami 100%-ig tele van. Végül is valahol igaza van, főleg ha azt nézzük, hogy minden tömött metrónak ritkás a közepe. Ő az, aki kiáll a jogaiért és hangosan rendreutasít mindenkit, hogy húzódjanak összébb, „van ott még hely”.

A Vizsgázó. Hatalmas fénymásolt paksaméta jellemzi, amiből kifejezetten nehéz metróban tanulni. Lapozni nem lehet, az oldalak szétcsúsznak, rosszabb esetben a metró teljes hosszában szétszóródnak. Igen, velünk megtörtént.