A macskákat vagy imádják, vagy utálják őket – ez utóbbin ráadásul a közkeletű tévhitek sem sokat segítenek. Ezért ha már nemrég a kutyás tévhiteket vettük sorra, most jöjjenek a macskás társaik!

 A macska nem nevelhető: persze, ezért lehet megtanítani neki az alom használatát, azt, hogy mikor van reggeli és vacsora (és azt, hogy csak akkor van), hogy hova mászhat fel a lakásban és hova nem, és hogy a növényeket nem rághatja meg.

 A macska egy önző állat: udvarban tartott macska is biztos ezért mutatja meg minden áldott alkalommal, hogy mit vadászott (egér, madár, béka, gyík – ennek súlyosbított esete a városi kóbor macska, aki akár csirkefejet és párizsit kukázott a kiszemelt emberpéldánynak), és bújik oda a gazdájához, veszettül dorombolva, ha érzi, hogy annak pocsék hangulata van.

 A macska nem alkalmazkodik senkihez /semmihez: az előző kettő folytatása… Nyilván ezért veszi át a gazda életritmusát, alszik éjszaka nyugodtan, kel fel reggel 6-kor vele együtt (jó, ez azért is van, mert tudja, hogy akkor fog enni kapni), fogad el más kutyát, macskát, embert a környezetében…

 A macska egy tiszta állat: biztos ezért néznek ki szakadtan és loncsosan a kóbor macskák. Valójában a macska akkor mosakszik sokat, és tartja rendben magát, ha pszichésen és fizikálisan is oké körülötte minden: azaz jó fej gazdája van, aki gondoskodik róla a-tól z-ig.

 A házikoszt / maradék az igazi a macskának: a macska ragadozó, azaz húsevő: inkább a tasakos, mint a pörköltszaftos tészta, ha már valaki lusta nyers húst és májat adni a cirmosnak.

 A macska szereti a tejet: a mesében minden macska boldogan lefetyeli a tejet, de valóságban a döntő többségük laktózérzékeny, ezért vagy gyomorrontásuk vagy hasmenésük lesz a tejtől (csak szerencsétlen csendben szenved, vagy összecsinálja magát a kert végében, ahol te nem is látod). Ha a vizen kívül bármilyen más folyadékkal itatni akarod a macskádat, akkor macskatejet kell adni neki, ami laktózmentes, továbbá vitaminokkal és taurinnal van gazdagítva (ez utóbbi a macska látása miatt fontos).

 A macska elbújik a hidegben (meg vastag bundája van), nem kell beengedni a lakásba: még a mesében is a búbos kemence mellett tölti a macska a hideg éjszakát… Fagypont körül és alatt minimum a garázsba, de leginkább a lakásba be kell engedni a macskát, a hideg neki is ugyanolyan stressz, mint bármilyen más élőlénynek. Nem véletlenül nem élik túl a telet a kóbor macskák, vagy fogynak le csontsoványra tavaszra.

 A macska helyhez kötött állat (bezzeg az okos kutya, aki a gazdájához ragaszkodik): persze, ne is költözz más lakásba, kertes házba a macska élete alatt… a macska többtagú családban is pontosan tudja, kitől mire számíthat, ki az, akihez igazán tartozik (pontosabban ki tartozik igazán hozzá), és ennek a személynek a hosszabb-rövidebb hiánya igenis megviseli (ennek a hétköznapi lecsapódásaként várja a macska a hazatérő gazdáját mindig az ajtóban).

 A macska istennek /ember felett állónak képzeli magát (bezzeg a kutya embernek): mielőtt etológia szempontok alapján kezdenénk el boncolgatni a témát (azaz milyen hosszú időre tekint vissza az emberrel való együttélés, és ez hogyan hatott a kutya / macska természetére), azt azért ne felejtsük el, hogy a macska ragadozó (lásd etetés), és ennél fogva alapvetően magányos / magányosabb élőlény, tehát jól elvan egyedül is, el tudja magát foglalni, kevésbé függ a gazdájától, mint a kutya.

 A macskások mind szerencsétlen, boldogtalan egyedülálló nők (avagy inkább pasiznod kellene, mint befogadnod egy második macskát): pár ismert macskás ennek cáfolataként: Richelieau bíboros, Winston Churchill, Ernest Hemingway, Gustav Klimt, Salvador Dali, Bohumil Hrabal, Ottlik Géza, Weöres Sándor, Karl Lagerfeld (basszus, mind férfi…)

És még valami: tavasz van, egy-két hónapon belül annyi kiscica fog születni, mint égen a csillag: ha befogadsz egyet, ne felejtsd el, hogy egy macska (főleg a lakásban tartottak) 10, 20, 25 (!) éves projekt lesz.

A szuper cikket köszönjük Katinak!