Ha lehet, most ne menjünk vissza a rokkáig, ami nem perdült. Tudjuk, régen minden jobb volt, az ókor toleránsabb volt néhány dologban, meg ilyenek.. de lassan ma is körvonalazódni látszik az a furcsa tendencia, miszerint a meleg is ember, csak kicsit más. 🙂 A Telehold magazin írása következik!

Vegyünk hát sorra 10 alkotást, ami viszonylag reálisan mutat be leszbikus nőket, párokat, célokat, múltakat, mindennapi nehézségeket és boldog pillanatokat.. úgy szimplán az életüket. Olyan alkotások, amelyek érthetőbbé és ez által elfogadhatóbbá tették az ismeretlent.

 Kezdjünk mindjárt egy klasszikussal, mégpedig Audrey Hepburn és Shirley MacLaine főszereplésével: A gyermekek ideje (1961)

Egy kislány buta pletykájával kezdődik a két nő kálváriája és drámája. A rájuk sütött bélyeg, miszerint természetellenes kapcsolatot folytatnak, nem igaz, de ha egy pletyka elindul..

Nem fogok hazudni, ki fogod bírni röhögés nélkül a játékidő mind a 108 percét, de megéri. Mert mindkét színésznő zseniális, érzékeny és rétegelt játéka magával ragadó.

 Hogy drámából ne legyen hiány, sok történelmi eseményt dolgozott fel a filmtörténet, ahol nők mássága (is) pecsételt meg sorsukat: Aimée és Jaguár (1999)

1943/44. Berlin. Két nő. Szeretők. Az egyik zsidó, a másik férjezett. Hát ezen sem csapkodja az ember a térdét a röhögéstől. Ellenben igen jó képet kaphat arról, milyen mikor két ember (legyen az esetünkben éppenséggel két nő) minden körülmények között kitart egymás és a szerelmük mellett.

 Ha igaz történet alapján szeretnél bele pillantani, hogy milyen nehézségekbe ütközött egy nő a 80-as évek végén, ha rájött, hogy egy másik nővel szeretné leélni hátralévő életét.

Ha hallgattál volna (1995)

(Glenn Close és az általa játszott Margharethe Cammermeyer)

Azt is érdemes látni, hogy az elmúlt évtizedek nem teltek tétlenül. A mai leszbikus nőknek már egészen más problémákkal kell szembenézniük, és jól látható, hogy rengeteget fejlődött az emberiség toleranciája. Thumbs up!

Freeheld (2015)

Ebben a filmben még probléma a coming out, ha a karrierről van szó (2003-ban történt eseményeket dolgoz fel), viszont viszonylag könnyedén megy a randi, az élettársi kapcsolat bejegyzése, közös házvásárlás, meg úgy az együtt élés. A baj ott kezdődik, hogy ha te tragikus módon el fogsz hunyni, életed párja még csak véletlenül sem kapja meg azt a rendőri nyugdíjat, amit a férjednek szó nélkül kiutalnának minden hónapban, a halálod után. Mióta Amerika minden államában legális a meleg házasság, ez a probléma sem merülhet fel. De idáig eljutni csak ilyen események árán lehetett.

Hollywoodban sokáig volt tendencia szimplán csak sejtetni, női barátság mögé bújtatni avatott szemeknek egyértelmű viszonyokat.

Sült zöld paradicsom (1991): aki olvasta az adaptált könyvet, az bizonyossá válhatott a sejtésével kapcsolatban, hogy ez a két lány bizony élettársként élt együtt az 1920-as évek Alabamájában!!! (Déli állam, ott még ma is hajlamosak fel-felhördülni, ha azonos neműek kapcsolatáról van szó). Ezek a lányok szerelmesek voltak egymásba, s megküzdöttek egymásért. Viszont ezt a rendező 1991-ben nem merte bevállalni, és szépen elmaszatolta ezt a jelentéktelennek nem mondható szálat. S habár a főszereplők egy ideig győzködték, hogy mégis kerüljön bele a filmbe, maradt egy igazán szívbe markoló film a barátságról és összetartozásról.

(Ja, és nem, Jessica Tandy nem az öreg Idgie, akármennyire is szeretnék is ezt elhitetni a nézőkkel!)

 Aztán egy csapásra megváltozott minden, mikor a Watchowsky testvérek megmutatták, hogy nem csak mellékszereplők lehetnek nyíltan melegek, hanem teljes értékű főhősök is elvisznek egy jó thrillert a hátukon. A Fülledtség (1996) igazi úttörő volt, s ugyan ez még nem hozta meg a népszerűséget, a Mátrix későbbi rendezőinek sikerült rést ütni Hollywood konzervatív pajzsán. S ha a színésznők szakmailag nem is profitáltak túl sokat a filmből, a szubkultúra egy teljes generációja rajong(ott) Gina Gershon-ért.

Ezután szépen lassan elkezdte kiszolgálni Hollywood a szubkultúrát, és arra is rájöttek, hogy akár vicces is lehet egy film leszbikusokkal. Sőt megszületett pár darab az „annyira rossz, hogy már jó” kategóriában is.

D.E.B.S. (2004) és Mentsd meg a pom-pom lányt (1999)!

Ugyanannyira fájdalmasak, mint az átlag közönségnek készült romcom-ok. Tényleg!

 S essen szó néhány remek európai darabról is, ami szinte kötelező látvány a témában, nem csupán csajos fronton.

Almodóvar és Özpetek szinte teljes filmográfiája. Van ahol csak érintve a melegség témáját, mégis olyan könnyedséggel, hogy az ember hajlamos elhinni, hogy már mindenkinek hétköznapi.

 A lista vége felé had ajánljak két filmet azoknak, akik moziban, vagy pokróc alatt összebújva, egy jó pohár borral vagy kakaóval futnak neki a Valentin-napnak. Azoknak is, akik egyedül teszik mindezt, de nem csömörlöttek még meg a kis piros szívecskéktől, és mégis romantikára vágynak, legalább a képernyőn.

Tegnapelőtt volt a premierje Patricia Highsmith regényéből készült Carol-nak (2015). Inkább látványban lenyűgöző, mint narratívában, de Todd Haynes (Távol a mennyországtól) munkássága biztosíték a vizuális ajnározásra.

S ha az ötvenes évek korhű ábrázolása kicsit megnyomja a hangulatot, mindenképp tekintsétek meg utána a (vigyázz, a fordítók ismét brillíroztak) Egy szoknya, egy szoknya (Imagine me & you – 2005) című angol vígjátékot.

 S ha a Valentin-nap kitart február 18-ig, akkor mindenképp menjetek el egy elképesztően jónak ígérkező improvizációs darabra, amit az Amnesty International Magyarország szervezésében, a Grund Színház két remek színésznőjének (Arany Brigi és Palkovits Nóri) előadásában most ingyen megtekinthetsz.  Csak regisztrálnod kell minél hamarabb, hogy legyen helyed! 🙂

Hazaviszlek (2016)

Köszönjük a remek posztot Bettikának!