Persze felnőttünk közben. És igen, már megint itt robogunk a nosztalgiavonaton, de van pár dolog, amit helyre kell tennünk.
Angry Birds, Candy Crush és Temple Run helyett barkochbáztunk és rendszámjátékoztunk útközben. Minden körben legalább egyszer felmerült az Eiffel-torony, és egy kaja amit valamelyik családtag gyűlölt. Nem voltunk bonyolultak.
Facebook fagyi meg Velencei Álom helyett kiválaszthattuk a panel aljában, hogy tekerős csokit, tekerős vaníliát kérünk, vagy mehet felesbe.
Felfújható pálmafás minihotelek helyett tök boldogok voltunk egy vízhatlan gumimatraccal, és már attól elájultunk, ha valakinek átlátszó (!) vagy poharas (!!!) matraca volt.
Voltak a szállodák halljában olyan játékgépek, ahol az volt a lényeg, hogy a stratégiailag megfelelő helyre, a megfelelő pillanatban bedobott érme minél több pénzt lökjön le. Így. Csodálatos volt, ahogy a markoló játékok is, amikkel persze plüssállatok helyett általában inkább csak a levegőt sikerült megcsippentenünk.
Kéthetente érkező Bravo magazinok felett pusmoghattunk, nyilván a Szex, szerelem, gyengédség rovatnál kezdve. VÁRTUNK rájuk! Ahogy az újságokban lévő mesés kincsekre is – emlékeztek a műanyag piercingekre és a lemosható tetoválásokra?
A nyári táborban kötött örök barátságaink még legalább egy-két hónapig levelezésben folytatódtak. Képesek voltunk hosszan válogatni a személyiségünket legjobban megtestesítő levélpapírok között, majd gyöngybetűkkel megírtuk és elvittük a postára a levelet.
Voltak olyan levelezőtársaink, akikkel soha nem is találkoztunk – őket újságokból szereztük hirdetések alapján, és mindig nagyon vártuk, hogy küldjenek képet magukról.
Rendesen küldtünk képeslapokat mindenhonnan, nem ám csak ironikusan! Bámulatos ízléstelenséggel, de biztos kézzel választottuk ki a legdurvább naplementés, cicis, vízimentős és hasonló frappáns képeslapokat. „Szia Anya, szia Apa! Jó itt a táborban, a víz kicsit hideg, a zsebpénzem meg fogy. Sokat játszunk, éjszaka adnak lekváros kenyeret! Puszi”
Esélyünk se volt sorozatokat darálni, filmeket is legfeljebb moziban vagy otthon, másolt VHS-en. (Emlékeztek a videókazetta-tisztító kazettára??) Oké, ezt el kell ismernünk, még a kilencvenes éveknek is jót tett volna a Netflix!
A legeslegdurvább értéktárgy, ami nálunk lehetett, az a tetriszünk volt. Vigyáztunk rá, főleg a 999 játékosokra, de azért simán ott hagytuk a törölköző alatt. Próbáld meg ugyanezt iPaddel!