Az megvan, amikor egyszerűen BÁRMI mást képes lennél csinálni, csak dolgozni ne kelljen? Ezekben a pótcselekvésekben az a szörnyen zseniális, hogy keveredik bennük a „csak ezt még”, „csak egy kicsit” és az „ettől majd gyorsabban fog menni a munka további része” rendkívül meggyőző elgondolása. Aztán jön a túlóra.

Facebook, az ultimate időelcseszés. És még csak nem is az, hogy végigpörgeted a híreket a falon és rákattintasz pár később elolvasandó cikkre, hanem, hogy belemész egész napos csetelésekbe, amiknek se vége, se hossza, de legalább nem lehet tőlük másra koncentrálni.

A munka előkészítése. Egyesek az asztalukon teremtenek kínos patika-tisztaságot és állítanak mindent glédába, mások a feladataikat rendezgetik Excel táblába, hiszen ezek nélkül nem érdemes elkezdeni se dolgozni! Listák, Post-it halmok, mágnestáblák, és pikk-pakk, máris elmúlt dél. Munka nélkül.

Úgy tenni, mintha már dolgoznál, miközben épp csak renderel az agyad és próbálsz felébredni.

A böngészőben megnyitott „majd elolvasom” cikkek kerülgetése, majd lelkiismeretes feldolgozása pihenés képpen. Persze olyan cikket még nem írtak, amiből nem vezet tovább egy érdekes link, amiből nem vezet tovább egy érdekes link, amiből…

A Nagy Ebéd Kérdés. A dél közeledtével minden valamirevaló munkásember elkezd kattogni az ebéden, elvégre megérdemli. Jöhetnek a végeláthatatlan érvelések a kollégákkal a környék éttermei mellett és ellen, a pizza rendelés jóízű latolgatása és az ebédmenük lelkiismeretes végigböngészése. Ezzel is eltelik minimum egy fél óra, és amellett, hogy múlik az idő egyre éhesebbek is vagyunk.

Postafiók és desktop takarítása. Kivel ne fordult volna már elő, hogy épp a nap közepén jön rá a felesleges emailek robotszerű törölgetése, vagy a desktopra került felesleges fájlok átnézése és kukázása? Ez teljesen természetes, hiszen rendes tisztességes email fiókkal a munka is könnyebben fog menni!

Kávé készítés, a fél irodának. Csak meg ne tudja senki, hogy amellett, hogy jófej vagy, valójában nagyon is örülsz annak, hogy ennyi kávét kell elkészítened és végre elmélázhatsz a konyhában.

Felesleges megbeszélések tartása a kollégákkal arról, miket kell megcsinálni még, státusz meetingelés a feladatokról órákig, miközben semmi hasznos nem történik. Mondjuk ez az olyan időelcseszés, ami valószínűleg még a résztvevőket is zavarja.

Ábrándozás a semmit bámulva. Utazásról, a recepciós lányról, arról, hogyan fogod megölni a főnöködet, vagy hogyan mondasz fel diadalittasan.

Végére hagytuk a hardcore kategóriát: ő az, aki a dokumentumokat újrarendezi, színes mappákba teszi, a mappákat elnevezi, gémkapcsoz és összetűz. Az illetőnek vagy ez a dolga – ami persze lehetséges – vagy az időelcseszés legnagyobb mesterével állunk szemben!

Ja, amíg ezt olvastad, addig se dolgoztál, de sebaj:) Köszi, hogy velünk vagy!