Alig várjuk már, hogy elkészüljön a fonódó villamoshálózat. Addig ugyanis a mi idegpályáink fonódnak össze, de nem a legszerencsésebb módon, enyhe kisüléseket okozva, miközben már a félórája állunk a dugó közepén, és a gyors kimenekülésre semmi remény nem mutatkozik.

Először is, fogadd el a tényt, hogy ezt a témát buktad, akár békávéval vagy, akár kocsival. Minden kombinatorikai képességedet bedobod, hogy kitaláld a legjobb vagy legalábbis a legkevésbé rossz útvonalat, de egyszerűen reménytelen.

Nem tudod belőni, mikor kell elindulnod otthonról, ha időben be akarsz érni. Van, hogy kiderül, hogy még így is optimista voltál, és késel egy laza 40 percet. Máskor meg túlbecsülöd, és beérsz félórával korábban az irodába. Késés esetén nyugtasson meg, hogy valószínűleg a többiek is késni fognak.

Az még hagyján, hogy egyszerre több járat esik ki, sőt még a metrók sem teljes útvonalon közlekednek. De ott már alapjaiban inog meg a világmindenségbe vetett hited, amikor ráeszmélsz, hogy van olyan élethelyzet, amikor a 4-es-6-osra sem lehet számítani.

Arcod, amikor a BKV honlapján is azt a tanácsot kapod, hogy inkább kerüld el a körutat. Neked pedig mindenféleképpen útba kell ejtened a körutat. Akkor most mégis mit csináljon az ember?? Elkezded kitaktikázni a kerülőutas kis utcákat, mígnem rájössz, hogy a körúthoz közeledve azok is csodásan be vannak állva.

Már kívülről tudod a BKV szomorú hangú tájékoztató szövegét, amiben szíves türelmedet és elnézésedet kérik. Az első időkben még kedvesen azt mondtad magadban, hogy ugyan, srácok! Hajrá! De mostanra már azt hörgöd magadban, hogy mikor lesz már kéééééész???!

Leméred, hogy mennyi időbe telne bemenned gyalog, mert akkor legalább nem egy tömött buszon kell állnod. És van az a lélektani állapot, amikor az egy óra gyaloglás sem tűnik túlzásnak, mert végülis kell az a kis reggeli egészségügyi séta… Persze ehhez elő kell kotornod egy strapabíró cipőt is, amit nem sajnálsz elnyűni a poros, feltúrt utakon.

Ha a gyaloglást választod, az arcodba csapódó benzingőztől és szmogmennyiségtől már eleve fulladozol – DE legalább átérzed, hogy milyen felemelő, amikor gyorsabb vagy a 86-os busznál.

Elábrándozol azon a csodálatos, mesebeli forgatókönyvön, hogy a munkahelyeden beközlik, hogy addig nem kell bejárni dolgozni, amíg nem rendeződik a közlekedés. Ó, bárcsak!

Végső elkeseredésedben előásod a bringádat, még ha amúgy nem is bicajozol városban. Menetközben persze rájössz, hogy ez sem mindenhol tökéletes megoldás, bár még mindig ez tűnik a legjobbnak.

 Néha arra gondolsz, hogy ha még egy útjavítást jelző kordont meglátsz, akkor nyilvános őrjöngésbe csapsz. Néha viszont egészen bizarr helyzetekkel találkozol, mint a Margit-hídon keresztbe fordult és beragadt busz. És olyankor már tényleg inkább röhögsz, mint szentségelsz.