A barátaid az utolsó pillanatban visszamondják a közös utazást, vagy mindenki méla közönnyel hümmög, amikor álmaid úti céljáról áradozol? Ha végül úgy döntesz, elmész egyedül, a következő kihívásokkal kell szembenézned. Vendégszerzőnk írása következik!

Mindenki ledöbben, amikor elmondod, hogy egyedül utazol. Otthon az ismerőseidnek és az út alatt is többször el kell magyaráznod, hogy nem kell sajnálniuk, mert vannak barátaid, és nem ért semmilyen trauma.

Random emberekkel vacsorázol, bulizol, bérelsz közösen szobát, kocsit, vízibiciklit. Ők azok, akikről egy-két évvel később csak hosszas gondolkodás után tudod megmondani, hogy hogyan kerültek a Facebook ismerőseid közé.

Egyedül iszol, és ez nem zavar. Viszont elgondolkozol, hogy emiatt lehet, hogy rosszul kellene érezned magad.

Mivel anatómiailag lehetetlen normálisan bekenni naptejjel a saját hátad, ha meleg helyre utazol, a lapockáid között rákvörösre égsz.

Mivel az élményt sokszor nem tudod a helyszínen megosztani senkivel, rád tör a dokumentációs kényszer. Az eredmény: a család és a barátaid látványosan unatkoznak, amikor az ötszázadik fotót mutatod meg, pedig még hátra van ezerötszáz.

Egy normális, spontán fotó sem készül rólad az egész út alatt, mivel minden kép, amin te is szerepelsz, szelfi.

Rád tör a paranoia, hogy mi lesz, ha elveszíted az útleveled vagy a bankkártyádat. Ezért úgy vigyázol rájuk, mintha az életed múlna rajtuk: naponta tízszer lecsekkolod, hogy megvannak-e még.

A strandon vagy a derékig érő vízből monitorozod a cuccod, vagy a megérzéseidre kell hagyatkoznod, hogy rábízd valakire, akiből nem nézed ki, hogy azonnal kirabol, amint a hűs habok közé veted magad.

A bulikban úgy érzed magad, mint egy antropológus, aki a bárpultnak támaszkodva figyeli, hogy mulat a helyi lakosság.

 Édesanyád a szokásosnál is jobban aggódik érted. Így hiába múltál el 18 és utazol olyan helyen, ahonnan brutálisan körülményes nemzetközi hívást bonyolítani, három-négy naponta haza kell telefonálnod, hogy elmondd, az idő szép, és nem iszol csapvizet.

Köszönjük a szuper posztot Böbének! 🙂