Ok, tudjuk valakit már önmagában a cigizés idegesít. Nos, mi nem vagyunk ilyenek, az beszéljen nagy mellénnyel, aki még soha életében nem gyújtott rá. Viszont mint mindenben, ebben a témában is van pár olyan típus, akin ki lehet akadni.
A szomszéd, aki úgy megy ki cigizni a ház elé, hogy már a lépcsőházban rágyújt és telefüstöli. Vagy egyszerűen otthon is dohányzik, és nyitott ajtóval éli az életét.
Az autós, aki simán kihajítja a menetszélbe a parázsló csikket. Ok, nem mindig lesz belőle erdőtűz, de az sem túl jó, ha egy épp arra járó ruháján landol. Vagy az autós, aki kérdés nélkül rágyújt az autóban akkor is, ha nemdohányzók ülnek mellette. Vagy gyerekek.
A dohányos, akinek teljesen elcseszi a kedvét, ha a buli közepén elfogy a cigije és a hátralévő időt végigkattogja mert nincs a közelben nemzeti dohánybolt.
A haver, aki a pár pohár bor után bociszemekkel könyörög, hadd gyújtson rá MOST AZ EGYSZER a konyhaablakban, kihajolva.
Te magad, aki pár pohár bor után depressziósan rágyújt a konyhaablakban, pedig megfogadtad, hogy soha…
A felső szomszéd, aki az erkélyről ráhamuzik a fejedre vagy a kajádra, amikor a teraszon ülsz.
A lakótárs, aki nem tartja be a beltéri cigi-tilalmat, amiben megegyeztetek, és mindig talál rá egy olyan kifogást, amire nem tudsz mit lépni (veszekedtek a csajával/pasijával, MAJDNEM kirúgták, stresszes napja volt ne izéld már!).
A láncdohányos, aki mellett csak akkor lehet megmaradni, ha te is láncdohányos vagy.
A kocadohányos, aki ÉPP leszokóban van, de úúúgy elszívna egy cigit, nincs esetleg neked egy? Majd visszaadja. Na persze.
A már nem vagy épp nem cigiző ex-dohányos, aki mindenkit az egészséges életmóddal nyomaszt és a többieknek sem hagyja, hogy jóízűen elszívjanak egy cigarettát.