Nem csak az Oscar-drukk miatt szedtük össze DiCaprio legjobb filmjeit, hanem azért is, mert bár a Titanicnál még azt hittük, valóban belefullad a nyáltengerbe, mára az egyik legjobb és legmeghatározóbb színésszé nőtte ki magát ezerarcú szerepeivel. Reméljük, hogy február 28-án elérkezik Leo életének nagy pillanata és végre megkapja a szobrot az Akadémiától. Van rá 10 okunk.

Ha Leo megkapja a szobrot, végre kezet foghat állandó rendezőjével Scorsesevel, hisz annak idején „Marty” sem kapott szobrot egyetlen izgalmas, felkavaró filmjéért sem (Dühöngő bika, Krisztus utolsó megkísértése, Taxisofőr stb…) ellenben a jól sikerült, bár a fentiekhez képest mindenképp csak közepes Tégláért végre őt is kitüntették. Úgy tűnik, DiCaprio sem az igazán izgalmas alakításaiért fog szobrot kapni, hanem azért a nagyon hosszú szenvedéstörténetért, amit A visszatérőben láthatunk most a mozikban. Íme 10 alakítás, ami szerintünk inkább Oscar-érdemes volt!

Martin Scorsese – Aviator (Howard Hughes)
Az Aviátor című film – pedig még az elfogult rajongók szerint is túl hosszúra sikerült – egyszerűen zseniális. Már csak azért is, mert egy olyan sokoldalú egyéniség életét dolgozza fel, mint amilyen Howard Hughes volt. Leo fantasztikus a feltaláló, filmproducer, iparmágnás szerepében. A legjobb színészi alakítás is értelmezhetetlen, ha a film, amiben kibontakozik nem jó, itt azonban minden együttáll(na). Történet, partnerek (Blanchett, Beckinsale, Baldwin Alda), kiváló rendezés…2004-ben mégis Jamie Foxx hozta el a szobrot a Ray című filmben nyújtott alakításáért.

Michael Caton-Jones – Ez a fiúk sorsa (Tobias „Jack” Wolf)
A meglehetősen durva és erőszakos mostohaapát alakító Robert DeNiro mellett DiCaprio az apa nélkül maradt fiatal srác, aki választhat, hogy tovább tűri az otthoni megaláztatást, vagy beköltözik egy bentlakásos iskolába. Ugyan ’93-ban Leo mellékszereplői jelölést kapott a Gilbert Grape-ért, szerintünk ez az alakítás is megért volna egy jelölést legalább. Ebben az évben egyébként a Tom Hanks, Laurence Fishburne, Anthony Hopkins, Daniel Day Lewis, Liam Neeson ötös fogatból kiütni is nehéz lett volna bárkit, hát még „megverni” Tom Hankset, aki a Philadelphia főszerepével nyerte meg a kategóriát.

Steven Spielberg – Kapj el, ha tudsz! (Frank Abagnale Jr.)
Imádtuk a mindig más bőrébe bújó szélhámos szerepében. Akár stewardessként, akár fehér köpenyes nővérkeként találkoztunk volna szembe a piszokul sármos Mr. DiCaprioval csak hebegni-habogni tudtunk volna lányos zavarunkban. A film külön érdeme, hogy remek párost alkottak Tom Hanks-el. Oscart ez sem ért, pedig a könnyed felszín mögött komoly kérdéseket is boncolgatott a film.

Martin Scorsese – Viharsziget (Teddy Daniels)
Már önmagában a tény, hogy a mester egy Dennis Lehane regényt filmesített meg intenzív lúdbőrzést okozott többünknél. Amikor aztán az is kiderült, hogy ismét a kedvenc színészével, plusz Mark Ruffaloval plusz Ben Kingsleyvel forgat, végképp biztosak voltunk benne, hogy az elmegyógyintézetben bűnügyet felderítő rendőrök sztorija óriási siker lesz. Lett is, mert több mint 128 millió dollárt hozott csak az Egyesült Államokban ( a filmet 80 millióból forgatták).

Martin Scorsese – A Tégla (Billy Costigan)
Ha a felvezetőben azt írtuk, hogy maga a film nem feltétlenül ért volna Oscar-díjat (abban az évben akár a Bábel, akár a Család kicsi kincse érdemesebb lett volna rá), DiCaprio megérdemelte volna úgy a jelölést, mint a győzelmet a maffiába beépülő FBI nyomozó megformálásáért. 2006-ban Forest Whitaker nyert, Leonardot pedig a Téglánál sokkalta felejthetőbb Véres gyémántban nyújtott alakításáért jelölték. A gála mindenesetre emlékezetes maradt, hiszen Scorsese a rendezői szobrot kollégáitól Coppolától, Spielbergtől és Lucastól vehette át.

David Cameron – Titanic (Jack Dawson)
Persze tudjuk, hogy a Titanic – 11 díj ide vagy oda – az a film ,amit az iszonyatos hájp ellenére is a helyén kell kezelni. Tudjuk persze. De DiCaprio attól remek színész, hogy egyszerűen nincs olyan, amit ne tudna eljátszani, ezért, amikor arra kerül a sor, hogy egy kölyökarcú, szegény, ám rendkívül tehetséges művészt alakítson, aki elrabolja a lecsúszás küszöbén táncikáló, módfelett elkényeztetett lány szívét, akkor ő jön és megoldja. Ráadásul a Titanicban való feltűnése emelte igazán csúcsra azt a Leo-őrületet, ami a Lurman féle Rómeó és Júliával elkezdődött.

Sam Mendes – A szabadság útjai (Frank Wheeler)
Winslet és DiCaprio újra együtt, a rajongók már a bejelentéskor nyúltak a százas zsepi után. Pedig A szabadság útjai kemény film. Nagyon nehéz kérdéshez nyúl hozzá, nevezetesen ahhoz a kétségbeesett törekvéshez, amivel az emberek többsége megpróbálja elkerülni, hogy olyanná váljon, mint a többiek, miközben az élete kezd szépen lassan tönkremenni a nagy igyekezetben. A férj szerepében DiCaprio megint nagyot alakít, Winslet pedig kitűnő partner hozzá és mindketten bizonyítják, hogy kinőttek a rózsaszín könnyes-romantikából. Winsletnek ez egy Golden Globe-ot ért, Leonak meg a nagy semmit.

Martin Scorsese –A Wall Street Farkasa (Jordan Belfort)
Fergeteges, kalandos, fényűző, mocskos, pénzzel teli film. Persze a Dallas Buyers Club megnézése után fogadni mertünk volna, hogy a csontsovánnyá fogyott McConaughey fogja elvinni a szobrot – úgy tűnik ez nagy ütőkártya az Akadémia szemében.

KMartin Scorsese – New York bandái (Amsterdam Vallon)
A New York bandái sokak szerint egy nagyon felejthető film és a színészi alakításoktól sem ugrik hátraszaltót az ember, mégis fontos mérföldkő, mert ez rántotta ki DiCapriot a szépfiú-skatulyából és tette Scorsese egyik kedvenc színészévé. Mielőtt eljátszotta volna Amsterdam Vallon szerepét utoljára a Part című filmben láthattuk, amit még mindig inkább az arcával, mint a játékával akartak eladni. Scorseset jelölték (nem nyert), Leo meg nézhette a gálát az anyukájával, hisz évről évre vele érkezik a Kodak színházba.

Clint Eastwood – J. Edgar az FBI embere (J. Edgar Hoover)
Minden tiszteletünk Mr. Eastwoodé, de ha van filmje, aminek még az emlékét is szeretnénk kitörölni a fejünkből, akkor a J. Edgar abszolút dobogós helyezést érdemel. Pedig az alapsztori jó, az életrajzi történetből simán többet ki lehetett volna hozni…Hát nem sikerült. Hogy miért sikerült mégis előbányásznunk az élményt az agyunk egy hátsó, pókhálós zugából? Persze, hogy azért, mert DiCaprio ebben is remekelt. Jelölték is, ha másra nem, legalább Golden Globe-ra, így volt egy pici felhajtás, mielőtt még a film eltűnt a süllyesztőben.

Köszönjük a Hírkút magazin segítségét a cikk elkészültében!