…amit jópáran hajlamosak elfelejteni. Mások pedig emiatt hajlamosak ezért rosszfejnek tartani őket. Ha te mindet kipipálod, akkor büszke lehetsz magadra, sikeresen részt vettél a közösség nevű társasjátékban!

Köszönni: sokan valamiért azt feltételezik, hogy a köszönés egy teljesen felesleges udvariassági manír, ezért idő- és energiaspórolásból búcsút intenek neki. Ők azok, akik a telefont is rögtön úgy veszik fel, hogy „Mondd!”, amitől a másik fél úgy érzi, kötelessége a lehető leghatékonyabban eldarálni a mondandóját. A bolti eladók is mesélhetnének arról, milyen jó érzés, ha a kedves vevő köszönés nélkül rögtön a tárgyra tér.

Megköszönni: akár egy kis szívességtételről volt szó, akár csak egy udvariassági gesztusnak szánjuk, megköszönni valakinek valamit soha nem árt. A BKV-s pénztáros odaadta a jegyed a pénzedért cserébe? Oké, hogy ez a dolga, de egy apró „köszönöm” azért neki is jól esik. Alapvetően inkább mondjon az ember egy köszönömmel többet, mint eggyel kevesebbet, hát nem?

Visszafogni a hangerődet olyan helyeken, ahol mások is vannak: még ha bele is lendülsz egy sztoriba vagy az aznapi sérelmeid ecsetelésébe, lehet, hogy mások erre nem kíváncsiak, és zavarod őket.

Elnézést kérni: igenis, néha mi magunk vagyunk azok, akik bunkók vagy figyelmetlenek voltak egy adott szituban, olyankor pedig ÉR elnézést kérni, és belátni, hogy hibáztunk. Hidd el, a legtöbb ember méltányolni fogja.

Nem lökdösődni és türelmetlenkedni egy olyan helyzetben, ahol a többiek sem tehetnek semmit az ügy megoldása érdekében. Lassan halad a sor? Nem kell ahhoz brit tudósnak lenni, hogy az ember belássa: attól nem fog gyorsabban pörögni, hogy te rátaposol az előtted lévő sarkára, és félhangos megjegyzéseket teszel.

Tisztelni a másik személyes terét: akár arról van szó, hogy kéretlenül behatolsz-e az intim zónájába, és távoli ismerősként vagy ismeretlenként kezded el rögtön a hátát lapogatni, akár arról, hogy az otthoni személyes terét tiszteled-e, és nem kezded el magad vendégként túlságosan otthon érezni, és figyelmen kívül hagyni az otthona szabályait, például rögtön, kérdezés nélkül cipővel trappolsz be a lakásába.

Figyelni a másikra, mikor beszél hozzád, és nem bőszen mobilozni vagy a környezetedet skubizni közben. A másik joggal érezheti azt, hogy nem tiszteled meg a személyét. Ajándékozd neki az idődet, ha pedig ennyire nem érdekel, akkor mindkettőtök érdekében udvariasan zárd rövidre a beszélgetést. Így időt és energiát spórolsz neki is, magadnak is.

Türelmesen végighallgatni a másikat, amikor beszél. Tiszteld meg azzal a beszélgetőpartneredet, hogy nem vágsz a szavába, és nem uralod le a hangerőddel, még akkor is, ha úgy érzed, hogy a világ legfontosabb közlendője tülekedett épp a nyelvedre. Megvárja az ott a mondat végét.

A mágikus szó: a „légyszíves„, a bűvös híd az utasítás és a kérés között. Ugye te is a legszívesebben odasziszegnéd a mondat végére, ha a másik elfelejti odabiggyeszteni?

Vita során nem személyeskedni – akár élőben, akár interneten teszed ezt. Attól még, mert kommentben kezded el valakinek az anyukáját emlegetni megtámogatott, higgadtan előadott érvek helyett, semmivel sem jobb, mintha élőben tennéd ugyanezt.

Köszönjük a Gyakorolj.hu segítségét!