2016.07.14.
Téged nem sikerült berántania a biciklis mozgalomnak? A Critical Massnál te nem biciklit, csak szemöldököt emelgettél? Akkor ez a poszt rólad szól.
Nálad a bicikli az nyaraláskor kerül maximum elő – már ha van egyáltalán, de valahogy soha nem merült fel, hogy azzal járj napi szinten melóba. Leizzadva beérkezni, átöltözni, sminkelni, és a többi? Kösz, nem!
Volt már, hogy adtál egy esélyt a városi bringázásnak – hogy aztán pár éles forgalmi helyzet az idegtől remegve kászálódj le a drótszamárról, és megfogadd, hogy soha többet nem ülsz rá, főleg nem a reggeli csúcsforgalomban. Ha az ismerőseid győzködnek is, hogy ez a kellő rutinnal menni fog, te arról vagy meggyőződve, hogy a két lábad járdán való ritmikus mozgatásában épp elegendő rutint szereztél már, amivel beéred az életed hátralévő részére.
Már a haverjaid fele bringázik. Ezért ha együtt mozogtok valamerre, akkor ki kell találni a stratégiát – ami általában az, hogy ők előre gurulnak, majd bevárnak, amíg te odaérkezel tömegközlekedéssel.
Akkor csúcsosodik ki a dolog, ha a párod is nagy bringás, míg te meg egyáltalán nem vagy az. Ha a másik még wc-re is bicajjal megy, akkor bizony hosszú távon lehetnek fennakadások a programok szervezésében. Ha rugalmasok vagytok, akkor a másik fél néha feladja a bringázást, és veled tart, te pedig – minden fenntartásod ellenére – néha biciklire szállsz. És mindketten remélitek, hogy a másik helyén kezeli és nagyra értékeli ezt az önfeláldozó gesztust.
Lenyűgözve nézed azokat, akik nemcsak hogy a legnagyobb forgalomban is képesek magabiztosan bringázni, de ráadásul még ezt egy gyerekkel és az aznapi bevásárlással teszik. Hogy csinálják?
Elméletben támogatod a biciklis mozgalmat. De csak elméletben. Persze, több sávot és több lehetőséget a bicikliseknek – de ezért nem fogsz biciklis tüntetésekre kimenni, mert hát mégiscsak furán néznél ki több száz kerékpáros közt gyalogosan bandukolva!
Senki nem tud úgy lefárasztani, mint a friss bringás haverod, aki pár éve még ugyanúgy közlekedett, mint te, de elkapta a biciklizési láz, és azóta téged is olt, hogy miért nem azzal jársz, meg úgy beszél, mintha biciklivel a feneke alatt született volna. Hogy aztán persze az első hidegebb őszi napon betolja a járgányt a sufniba.
Eleve: a te elved a közúti forgalomban az ‘élni és élni hagyni’, és nem érted, miért kell világnézeti kérdést csinálni abból, hogy te milyen módot választasz a közlekedésre.
Nagy biciklis társaságban kirekesztve érzed magad: eleve órákig képesek a bringázásról, bringatípusokról, a KRESZ-ről és társaikról beszélni, de mintha egy kicsit sajnálkozva is néznének rád, amiért te beéred a tömegközlekedéssel.
Tudod, hogy valószínűleg soha nem fogsz huzamosabb ideig bringás futárral járni.
