Sajnos a közvélemény sokszor hajlamos az áldozatot hibáztatni nemi erőszak esetén. Csak hogy tisztázzuk a dolgokat, összegyűjtöttük, hogy mi az, ami kizárható, mint a szexuális erőszak közvetlen kiváltója:

A kihívó öltözködés: aki ezt az érvet dobja be, az igazából a burkát szeretné bevezetni Európában is. Mert akkor ugye nem történik többé soha semmilyen erőszak, ha a nőkből egy négyzetcentiméternyi bőrfelület se látszódik, hát nem igaz?

Ha az áldozat túl sok alkoholt ivott: tény, hogy az ember, főleg tini meg egyetemista korában nem tudja a határokat alkoholfogyasztás terén, és követ el hibát azzal, hogy kicsit túltolja a vodkanarancsot. De maradjunk abban, hogy ezzel a logikával a vasárnap ebéd alatti túlzabálásokra is rá lehetne fogni a dolgot, mert hát ha a túl sok ivás valid ok lehet, akkor a túl sok evés is, nem? Ha valaki meg azért nem mond nemet, mert totálkész van, akkor az ugye nem vehető igennek.

Hogy egyedül mászkált a sötétben az utcán: na tessék, az érv, ami rögtön hibáztatni kezd mindenkit, aki egy korán sötétedő téli munkanapon meló után még elugrik edzeni / vásárolni, és csak utána megy haza.

Ha túl közvetlen és barátságos a viselkedése. Bármilyen meglepő is néhányak számára, ez sem jelent zöld lámpát az erőszakos viselkedésnek.

Mert „provokált” – akármennyire is megfoghatatlan ez az érv, mégis gyakran bukkan elő, ami legitimálná a nemi erőszakot, mint a felgerjedt férfi természetes és érthető reakcióját a flörtölésre. Nem kell messzire mennünk a józan ész és logika kincsestárában, hogy erre egy ellenérvet hozzunk: ha oldalba vágnak a tömött buszon, mi sem marcangoljuk szét a másikat, bármennyire is ez tűnik valamire való reakciónak első indulatunkban, mert ismerjük és betartjuk a társadalmi normákat. Ez ennyire ékegyszerűségű. Pont.

Ha gyanús eredetű italt fogad el: felütik a fejüket olyan rosszindulatú kommentek a vonatkozó esetek kapcsán, hogy miért volt olyan naiv az illető, hogy italt fogadott el egy bulin. No mármost tény, hogy sajnos egyre óvatosabbnak kell lennünk ezen a téren – de hogy valaki azt hibáztassa, aki elfogadta a piát, és nem azt, aki bedrogozta és kihasználta a másikat, az mégiscsak elfogadhatatlan.

Ha saját akaratából látótávolságába merészkedett egy sikeres úszónak vagy zenésznek, vagy netalántán még beszédbe is elegyedett vele.

Az aktív szexuális élet: gyakran felbukkanó érv ez is. És ha az adott nő gyakori, sőt váltogatott partnerekkel űzött szexuális életet él, akkor mi van? Az égvilágon semmi. Ehhez képest sok olyan eset után, ahol a nő áldozat szerepébe kerül, még az ő előéletét kezdik felhánytorgatni. Nem lehet elégszer hangsúlyozni: attól még, mert szabad akaratából gyakorolja a promiszkuitást, és azzal fekszik le, akivel akar, az nem jelenti azt, hogy a testét bárki tárgyként használhatja (vagy, amit még leírni is szörnyű, de sajnos ilyen felhangok is vannak, hogy „megérdemli”).

Ha együtt él vagy össze is házasodott azzal az emberrel, aki az erőszakot elkövette rajta. Az, hogy igent mondott a másik félnek az oltárnál, bármikor mondhat neki nemet, ha a saját testéről van szó.

Lelőjük a poént: igazából semmi, de semmi nem jelenthet reális okot a nemi erőszakra – szögezzük le, hogy soha nem az áldozat tehet róla, hanem egyes-egyedül az elkövető. És ahelyett, hogy az áldozatot próbálnák meg hibáztatni, és bűntudatot kelteni benne, az elkövetőt kell minden esetben felelősségre vonni. Ehhez tudatosítanunk kell, hogy ez egy bűntény, ami az elkövető döntése, tette. Az áldozathibáztatással leginkább magunkat nyugtatgatjuk tudat alatt azzal, hogy az ilyen csak a „hibás” emberekkel esik meg, akik „megérdemlik”, azaz velünk és a szeretteinkkel soha. Ehelyett a védekező mechanizmus helyett inkább minden erőnkkel azon kéne lennünk, hogy a nemi erőszak passzív elfogadását kiirtsuk a társadalom gondolkodásából. Akkor talán az erőszak száma is visszaszorul.