2017.07.05.
Végre eljött megint az éves nyaralások ideje, és hiába fedezel fel új helyeket, ugyanazokat a tanulságokat fogod leszűrni:
Arra, hogy megint kevés időt hagytál pakolásra, és ezért x (x>2) dolog otthon maradt.
Arra, hogy meglepően sok dologról tudsz lemondani, ha ezzel megspórolod a feladós bőröndöt. Mert egy hétre elég egy short is, nem? Max kimosod kézzel.
Arra, hogy bármilyen ravasz módon pakolsz a kézipoggyászba, amivel azt hiszed, hogy most jól kijátszottad a rendszert, mindig látsz a reptéren még élelmesebbeket, akik két hatalmas hátizsákot, egy plusz hálózsákot és egy kisebb méretű pianínót is felvisznek a gépre.
Arra, hogy idegesít a többi turista.
Arra, hogy azért még van mit fejleszteni az angolodon. De arra is, hogy egy alapszókinccsel és némi activityvel is jól elboldogulsz, még akkor is, ha a másik fél sem az angol királynő szintjén társalog.
Arra, hogy a helyieket úgy lehet megkülönböztetni a turistáktól, hogy utóbbiak kevéssé csinos, ám annál praktikusabb, egész napos gyaloglásra és tűző napon városnézésre való ruházatban, és sokkal lassabban közlekednek. Igen, te is. Isten áldja a profi talpkiképzésű szandálokat!
Arra, hogy szinte bármilyen étel és bármilyen hűsítő ital a világ legfinomabb gasztronómiai csodájának tűnik egy egész napos túrázás/városnézés végén.
Arra, hogy nincs elég pénz és nap, hogy az összes helyi jellegzetességet végigkóstold. Magadban elhatározod, hogy ha törik, ha szakad, ide még visszajössz! (No meg persze az összes korábbi nyaralós helyedre is.)
Arra, hogy megint pont nem maradt pénzed az otthon maradt családtagoknak-kollégáknak nyalánkságokra. Elég ajándék lesz a te napbarnított, kisimult fejed, hát nem?
Arra, hogy amint hazaérsz, azonnal meg kell nézned az akciós repjegyeket, és egy következő utazást tervezned, hogy kibírd valahogy az utazás utáni traumát.
