Folytatódik az utazókedd, ezúttal Angliában jártunk, és nem volt nehéz rájönnünk, hogy a szigetország népét eléggé más fából faragták. Ízlések és pofonok, nekünk néhány dolgon fennakadt a szemünk! A cikk előzménye itt található.

 A csajok sokkal vagányabbak, mint itt a legtöbben: őket a barátságtalan hideg és esős időjárás sem tántoríthatja el semelyik évszakban sem attól, hogy magassarkú-miniszoknya kombóban induljanak el péntek este. Respect!

 A főzéssel egy átlag angol nem sokat bajlódhat, legalábbis a szupermarketek kínálata alapján, ahol a nyersanyagok sokkal kevésbé vannak jelen, mint a félig kész ételek.

 Otthon nem veszik le a cipőt, de nem is öltöznek át. Ha már voltak aznap valahol, simán utcai cipőben és utcai ruhában vannak otthon, egészen az ágyba bújásig. Igen tudjuk, itthon is vannak, akik így tesznek, de rögtönzött közvélemény kutatásunk szerint a cipő levevés itthon eléggé általános. (Angliában lakó barátnőnk is próbálja meghonosítani, ha vendégek jönnek hozzá, több-kevesebb sikerrel…)

 Megkérdezik, hogy vagy, de nem várnak rá választ, kedvesemnek és édesemnek szólítanak, pedig csak betértél egy kávéra. Bevallom, ez a két dolog igencsak kedves és jóleső, főleg ha azt nézzük, különben mennyire ridegek is tudnak lenni az idegenekkel.

  Mindenhez chipset esznek, amit mellesleg ott sok helyen crisps-nek hívnak. A kis zacskó chips itt az ebédmenü része a szendvics és az üdítő mellé.

 Mindig, mindenkinek, minden alkalomra, mindenhez üdvözlőkártyákat adnak, függetlenül attól, hogy az illető közeli vagy távoli ismerős.

 A buszt itt nem csak „falun”, hanem a nagyvárosokban is le kell inteni, ha azt szeretnéd, hogy megálljon.

 Állandóan fancy dress partykat, vagyis beöltözős bulikat rendeznek. Egy angliai forrásunk szerint alig van olyan házibuli, ahol nincs valamilyen beöltözős tematika!

 Az eredetileg propagandaposzterként napvilágot látott „Keep Calm and Carry On” olyan elterjedt mém lett, hogy ma már nem nagyon van olyan cselekvés, amivel összefüggésben ne használták volna ezt a szókapcsolatot. Az angolszász sajtó egyes értelmezései szerint egyébként részben azért ragadta meg annyi ember képzeletét, mert tökéletesen megfelel annak a képnek, amely Angliáról a külvilágnak (és maguknak a briteknek is) a fejében él.

 A végére jöjjön egy tényleg szubjektív dolog: a Worcestershire-szósz. A 3 évig hordóban érlelt szósz készítésének pontos eljárása és összetevői máig titkosak, maga a szósz, azt gondolom, meglehetősen megosztó. Lehet utálni vagy szeretni, az íze viszont érdekes, az biztos.