Egy kicsit aggódós típus vagy? Vagy egyenesen RETTEGSZ állandóan valami szörnyűtől, ami bármikor bekövetkezhet? Mi is.
Ott vannak például a zárak. Tuti, hogy bezártunk reggel mindent, vagy mire hazaérünk, tárva-nyitva áll az ajtó, mindenünk kirabolva, felgyújtva, romokban?!
Ha otthon vagyunk, akkor meg a gyanús zörejek. Apró kis hangok = betörés. Ugyanez sátrazásnál: jön a baltás gyilkos, más nem lehet. Autóban furcsa zaj: mindjárt kigyullad a motor és felrobbanunk!
Gyakorló szorongóként mire az orvoshoz érsz, már rengeteg halálos betegség biztos tünetét diagnosztizálod magadon. És még ezekhez jönnek azok, amiket a váróteremben lehet elkapni.
Terhes vagyok?! Tuti terhes vagyok, most mi lesz? Úristen, mégsem vagyok terhes, MOST mi lesz? A terhesség, vagy nemterhesség miatti szorongásra pazarolt energiáinkból valószínűleg kisebb városokat lehetne árammal ellátni.
Bejelöltünk valakit a Facebookon, és nem jelölt vissza azonnal. Hm-hm, mi lehet az oka? Hát nyilván tuti gyűlöl bennünket, és csak szánalomból volt velünk kedves a múltkori bulin.
Ahogy az e-mailjeinkre is emiatt nem kapunk választ rögtön, az fel sem merül, hogy mások esetleg nem ülnek állandóan ugrásra készen a gépjük mellett. Nem, itt bizony az a helyzet, hogy megutáltak bennünket, azért nem válaszolnak. Vagy megbántottuk őket valamivel, és többé soha nem akarnak majd szóba állni velünk.
Ha elutazunk, számba vesszük a ránk váró lehetséges tragikus eseményeket: pl. lezuhan a gépünk, elveszítjük egymást és a pénzünket meg a mobiljainkat is, és egyedül bolyonghatunk majd az örökkévalóságig egy idegen városban.
Éjszakai telefonhívás? Biztos, hogy valami baj történt! Soha fel sem merül bennünk, hogy részeg barátaink hívnának, vagy valaki félrenyomott valamit.
Hogy lehet, hogy már a 9. pontnál járunk, és még nem került szóba a nyilvános beszéd? Bármilyen megbeszélés, esemény rosszul sülhet el, ahol kettőnél több ember előtt kell megszólalnunk. Pláne, ha még puccban is vagyunk. Tuti kigombolódik az ingünk, megbotlunk a magassarkúban és vörös fejjel, érthetetlenül motyogunk, pedig magunkban még zengő hangon öltöttük egyik körmondatot a másikba. Minden. Egyes. Alkalommal.
És amikor épp minden jól alakul, mi akkor is tudunk aggódni, hiszen biztosan nagyon közel a pillanat, amikor minden rosszra fordul.