Aludni annyiféleképpen lehet! Éberen, mélyen, álmodva, nyálcsorgatva, horkolva, agyalva…És te hogy aludtál ma?

Az aludttej. Az, aki mellett akár bomba is robbanhat, úgysem ébred fel. Hihetetlen, de ha egyszer elalszik, sem kutyaugatás, sem gyereksírás nem ébresztheti fel. Neki csengőhangból is szuper hangos és idegesítő kell ahhoz, hogy egyáltalán a  füle botját mozdítsa.

A szundi-király. Olyan mélyen alszik, hogy az ébredéshez neki minimum 1 óra kell, mégpedig úgy, hogy 5 percenként kinyomja a szundit. Ebben az a jó, hogy a mellette alvó már rég véreres, kipattant szemekkel nézi a plafont, míg ő képes a szundik között újra és újra édes, mély álomba zuhanni.

A túlpörgött. Még éjjel sem bír leállni agyban. Pörög, agyal, dolgozik. Az éjjeliszekrényén jegyzetfüzet, vagy annak a lapjait írja tele, vagy a mobilja jegyzeteibe pötyögi be a zseniális(nak tűnő) gondolatokat, amik olykor tényleg világmegváltóak. Máskor meg érthetetlenek reggel olvasva. Pedig éjjel annyira úgy tűnt…

A hangos. Most ebből a szempontból mindegy, hogy horkol, fogcsikorgat, vakarózik, álmában fetreng vagy beszél, a lényeg, hogy NAGYON nehéz mellette aludni.

Az éjjeli bagoly. Valamiért éjfél után kezd el felpörögni és hajnalban kívánkozik ágyba. Akkor alussza a legnagyobbakat, amikor a nap már javában dübörög. Hiába mondták meg anyáink, hogy az éjfél előtti alvás a pihentető, ő köszöni szépen, tökéletesen kialussza magát délután háromig. Az is éjfél előtt van, nem?

A szorgalmas. Szinte nem is kell neki ébresztőóra, minek? Pontosan egy órával a beállított ébresztő előtt felébred program szerint, ellenőrzi, minden rendben van-e, nem aludt-e el, fog-e csörögni a vekker. Aztán az ébresztés előtt pár perccel is felébred. És bár tudja, hogy pihenni kéne, valami megmagyarázhatatlan okból kifolyólag (ki érti?) pörgeti, hogy itt egy új nap, végre fel lehet kelni, sallala.

A medve (kezeket feltenni!). Az alvás számára maga a mennyország. Sosem lehet belőle elég! Az Év Legjobb Bulijáról is nyugodt szívvel lemond, ha úgy érzi, várja az ágy. Képes már 10-kor lefeküdni és még így is elalszik másnap délig. Illetve elaludna, ha nem kéne mindig felkelni. MIÉRT?

A folyton álmodó. Vannak időszakok, amikor az ember annyit álmodik, hogy mikor felkel 10 évvel öregebbnek érzi magát, miközben olyan, mintha lefutotta volna a maratont. Idegesítő.

Az éber. Minden neszre felébred, felkapcsolja a villanyt, csekkolja, minden rendben van-e. Számára a szomszéd hazaérkezése olyan, mintha cintányérokat ütögetnének a füle mellett. Súlyos esete, ha valaki már csak füldugóval a fülében tud elaludni.

 És persze vannak az alvászavarok, amik sok-sok ember életét nehezítik meg napról napra, estéről estére, és egyáltalán nem vidámak. A narkolepszia kevesebbeket érint, az inszomnia annál gyakoribb. Belegondolni is rossz, hogy utóbbitól a népesség mintegy 15-30%-a szenved. Sokan nem is fordulnak orvoshoz vele, pedig kezelhető. Relaxációval, életmódváltással, pszichológus segítségével vagy gyógyszerrel, ha szükséges.